Chapter; 11st

Süti!
Nagyon szégyellem magam, amiért csak most hoztam az új részt, de közel a félév, és ez most különösen fontos nekem, mivel jön a továbbtanulás. Remélem meg tudjátok érteni. Hú! Nagyon sok minden történt az utolsó bejegyzés óta. Kaptam pár új olvasót - aminek eszméletlenül örülök. Köszönöm, hogy itt vagytok és kitartotok! Imádlak titeket! Ó, és khm... új blog. Itt megtekinthetitek: Survivor. Ó te jó ég! Annyi mindent szeretnék még írni, de nem megy. Inkább csak olvassátok el az új rész. Nagyon rövid és összecsapott lett. :/ SAJNÁLOM! De azért még jó olvasást!

Gwendolyn O'Brien:
Idegesen rogytam le a sötét kanapéra. Harry sehol. Nem tudom, hogy mire gondoljak. Lehet, hogy csak elment sétálni. Vagy elkapták. Fogalmam sincs, hogy mi van vele. Legalább egy üzenetet hagyott volna, de az sem. Komolyan kezdek aggódni miatta. Mi van, ha valami hülyeséget csinált és bajba került? Istenem Harry!
Zsebemből előszedtem a telefonomat, majd tárcsáztam anyu számát.
- Gwen? - kérdezte egyből. Elmosolyodtam, ahogy meghallottam Őt.
- Szia anya. Jó hallani a hangod - ujjaimmal játszottam, közben elmeséltem neki, hogy mi történt velem az utóbbi időben. Csupán Harry-ről nem szóltam egy szót sem, és ez nyilván anyának is feltűnt.
- És a göndör herceg? Mi újság veletek? - totál közvetlen volt. Nem rohamozott le egyből az idegesítő kérdéseivel, mint például: túlestetek már rajta? Megérintett téged? És ehhez hasonlók. Azt hiszem, hogy néha kicsit paranoiás. Vagy egyszerűen csak szeret. Igen, ez jobban hangzik.
- Nincs semmi különös. Elvagyunk - hangom furcsán elvékonyodott.
- Ajjaj. Ez rosszul hangzik. Mi történt? - meg áll az eszem. Tényleg ennyire jól ismer. Végül is ő az anyukám. Megérdemli, hogy mindent tudjon rólam.
- Tegnap volt életem legfurább napja - kezdtem bele kis történetembe. Anyu kíváncsian hallgatott. - Elkezdtük feldíszíteni a házat és Harry tett pár megjegyzést. Én meg totál félreértettem és összekuszáltam mindent. Azután rendesen összevesztünk, majd kibékültünk. És Harry... megcsókolt. Én meg megengedtem neki, hogy az ágyamba aludjon...
- Mi? Harry még nálunk van? - komolyan ennyi jött volna le neki az egészből? Az nem is fontos, hogy megcsókolt? Hahó! Hivatalosan is nyálat cseréltünk! Ah, ez még mindig gusztustalanul hangzik.
- Hát igen, de ez egy hosszú történet. Ja, amúgy most Harry eltűnt. Mire felébredtem már nem volt itt. A telóját sem veszi fej.
- Úristen. Hívtad a rendőrséget? - kétségbe esett ez kétségtelen.
- Nem. Nem akarok rontani a helyzeten. Majd jelentkezik, ha akar. Lehet, hogy csak leugrott a boltba - magyaráztam. Fura, mert az előbb majdnem belehaltam, hogy megszökött a híres zöldszemű, most mégis anyát nyugtatom. Minden rendben van vele. Ez biztos. Harry nem az a srác, aki... szóval... oké, hagyjuk.
- Rendben, de mindenképp szólj, ha van róla hír.
- Persze. Mikor jössz haza? - tereltem témát.
- Nem tudok semmi biztosat mondani. Majd még beszélünk kicsim. Szia - és lerakta. Még csak elköszönni se tudtam. Ez egy jó nap lesz, érzem. Harry eltűnik, anyám lekoptat én meg egyedül vagyok ebben a kibaszott házban.
Hirtelen ötlettőr vezérlően felkaptam magamra a karátomat, belebújtam a bakancsomba és a fejemre húztam a macis sapkám. Bezártam magam mögött az ajtót, majd sétálni kezdtem. Először a parkba akartam menni, de túl hideg volt, így inkább a plázához siettem. Nézelődtem egy darabig. Sok új, és menő cuccot láttam, ami nagyon is tetszett nekem, mégsem vettem semmit.
- Szép ez a nyaklánc - mondta egy hang mögülem, mire bólogatni kezdtem. - Neked is tetszik Gwen? - nevem hallatán felugrottam és gyorsan megfordultam. Egy magas, göndör hajú, zöldszemű, tökéletes arcú... khm.. szóval Harry volt az.
- Mit keresel itt? - hunyorogtam rá. Szerintem úgy nézhettem ki, mint egy kínai, de mindegy. Ez a dühös nézésem.
- Ezt én is kérdezhetném tőled, édes - kacsintott. Hú, mondtam már, hogy Harry milyen jól néz ki, amikor csöves sapkában van? Nem? Hát pedig lélegzetelállító! Várj! Mi? Mi van velem? Úgy beszélek róla, mintha... járnánk, de nem így van. Harry és én? Még viccnek is rossz! Vagy mégsem? Oké, hagyjuk!
- Otthagytál az ágyban! - emeltem feljebb a hangomat. Ez elég hülyén hangzott. Pár vásárló felénk fordult és kérdő tekintettel figyelték az eseményeket. - Legalább egy üzenetet hagyhattál volna, hogy: Ne izguld magad halálra, a plázában vagyok! 
- Te izgultál miattam? - halvány mosoly kúszott az arcára. Megfogta a kezem és közelebb húzott magához.
- Egy kicsit - fejemet lehajtottam, mielőtt még észrevenné, hogy totál vörös az arcom.
- Meglepetést akartam neked - ismerte be. - Nem jött össze - kínosan elhúzta a száját, mire felnevettem.

8 megjegyzés:

  1. Juuuuj Harry a nagy csábító..;))..xdd am imádoom mint a többit!!!:DSiess a kövivel mert megfogok bolondulni!!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :'D Nekem ez a rész annyira nem tetszett. Totálisan összecsaptam, de azért köszönöm! <3
      Puszi, Crystal

      Törlés
  2. Awww de cuki. Hazza nagyon aranyos. A rész is tetszett. Bár melyik nem? ;)
    Siess a kövivel, mert már most kíváncsi vagyok! *-* xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, de túlzol. :') Igyekszek. :)
      Puszi, Crystal. :)

      Törlés
  3. imádoom♥♥ hamar kövit:3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aranyos vagy. Köszi. :) Sietek vele. :) ^^
      Puszi, Crystal

      Törlés
  4. Igyekezz a kövivel különben.. megint zaklatlak majd! ;) :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne fenyegess! :'D Sietek, nyugi már. :D
      Puszi, Crystal. :D <3

      Törlés