Chapter; 4th

Drága olvasóim! Kis késéssel ugyan, de meghoztam a negyedik részt. A blog kinézete egy kis változtatáson van túl. Remélem tetszik. btw.: lett chat, így oda is írhattok nyugodtan. A részről csak annyit, hogy nem ez lett a legjobb és nagyon rövid is. A következő hosszabb és jobb lesz ebben biztos vagyok. Ha találtok benne valami hibát, akkor szóljatok és javítom! Jó olvasást! :)

Gwendolyn O'Brien:

Unottan néztem Harry-re, aki éppenséggel a naplóm lakatját próbálta kinyitni egy hajcsattal. Már vagy húsz perce ezzel küszködik, de legalább lefoglalja magát, és nyugodtan be tudom fejezni a töriesszémet. Miután végeztem az összes leckével elvettem Harry-től a naplómat és visszaraktam a párnám alá.

- Most mit csinálunk? - mosolygott rám a göndör hajú srác. Tekintetével körülnézett a szobámba, hátha talál valami kedvére valót.
- Alszunk - ásítottam fel. Harry lebiggyesztette a száját. Kerestem neki egy tiszta törölközőt, majd belökdöstem őt a fürdőszobába.
- Siess! - szóltam be, majd visszamentem a szobámba. Levettem magamról a ruháimat és a szennyes kosárba helyeztem őket. Meztelen testem köré csavartam a törölközőm, majd leültem az ágyra és vártam, hogy Harry végre kijöjjön a fürdőszobából. Hátradőltem az ágyon. Elővettem a telefonomat. Anyu azóta se üzent, most meg nem akartam zavarni. 
- Kész vagyok - hallottam meg Harry hangját, mire felültem az ágyon. Számat eltátva néztem a magas srácra. Végignéztem izmos felsőtestén. V vonala eltűnt a törölköző alatt. Lélegzetvisszafojtva néztem rá.
- Tetszik? - tárta ki a karjait. Szememet felvezettem az arcáig. Harry ajkán perverz mosoly pihent. Megráztam a fejem, majd próbáltam elhessegetni a nem ideillő gondolataimat.
- Megyek fürödni - álltam fel az ágyról, majd kikerültem Harry-t.

Fáradtan bújtam be az ágyba. A könyveimet, amik ott maradtak a földre dobtam.
- És én hol alszok? - kérdezte Harry meglepettem. Közelebb lépett az ágyhoz, mire megállítottam.
- A kanapén - mondtam, mintha ez nem lenne egyértelmű. Harry csalódottan nézett rám és elkullogott a szobám másik végére. Nem is tudom hogyan gondolhatta azt, hogy vele alszom, hiszen alig pár napja ismerem őt. Már az is elég, hogy beengedtem a házba.
Mosolyogva néztem, ahogy durcás fejjel fekszik le a széles kanapéra. Maga alá húzta a párnát, majd nyakig betakarózott. Kikapcsoltam az ébresztőórát, majd fejemet a párnára hajtottam.

- Biztos minden oké? - kérdeztem Harry-től. Már a cipőjét húzta és menni készült. Felállt, ujjaival megigazította göndör, barna haját, majd egy magabiztos mosolyt küldött felém.
- A kulcsokra gondolsz? - kérdezte, miközben széles mosolyra húzta a száját, ezáltal gödröcskéit megmutatva nekem. - Minden rendben lesz. Érte megyek a kulcsaimért és kész. Ne aggódj - ölelt át. Fejemet mellkasába fúrtam. Mélyen beszívtam az illatát.
- Harry...eper illatod van - röhögtem fel.
- Ja igen. Nem találtam másmilyen tusfürdőt - nevetett, majd levette a kabátját a fogasról, és kinyitotta az ajtót.
- Hé várj! - szóltam utána, mielőtt ki ment volna. Érdeklődő tekintettel pillantott rám. - Honnan van meg a telefonszámom? - fejemet kicsit elfordítottam. Harry alsó ajkába harapott, majd közelebb lépett hozzám.
- Vannak ismerőseim - kacsintott, majd egy puszit nyomott az arcomra és bevágta maga mögött az ajtót. Mozdulatlanul álltam a cipőtartó mellett. Hogy mi? Milyen ismerősei vannak?
Arcomat dörzsölve indultam vissza a szobámba. Össze pakoltam a kanapén, ahol Harry aludt, majd befeküdtem az ágyamba. Még csak fél nyolc, és én álmos vagyok. Szemeim szinte azonnal lecsukódtak. Pár óra után a telefonom pittyegésére ébredtem. Álmosan kotortam ki a párnám alól a készüléket. Szememet megdörzsöltem, majd benyomtam a zöld gombot.
- Igen? - ásítottam és próbáltam nyitva tartani a szememet.
- Szia Gwen - hallottam meg egy ismerős hangot, de nem igazán voltam olyan állapotban, hogy fel is ismerjem azt.
- Ki az? - kérdeztem unottan.
- Harry - mondta úgy, mintha ez nem lenne egyértelmű. - Szóval kérhetnék tőled egy szívességet? Ott maradhatok még egy kicsit? Nem sokáig, csak pán napig - magyarázva, mire rémülten ültem fel az ágyon.
- Mi? Miért? - akadtam ki.
- Még nincs kész a kulcs, és így nem tudok bemenni. Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de már december eleje van és kemény két napja szakad a hó. Azt hiszem, hogy nem akarok egy padon éjszakázni - mondta nyugodtan. Hosszasan átgondoltam, hogy mi lehet ennek a következménye. Nem, nem hagyhatom az utcán, és amúgy is, anya nincs itthon. Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Nem akarom, hogy egy idegen lakjon nálunk. Nagyot sóhajtottam, majd beharaptam a számat.
- Legyen - szólaltam meg fojtott hangon. Igaz nem láttam, de tudtam, hogy Harry mosolyog.
- Köszönöm Gwen. Jövök neked egyel - Nevetett fel.
- Kettővel. Kettővel jössz - javítottam ki.
- Meghálálom, ígérem - mondta. El se tudom képzelni, hogy most mi járhat a fejében. Talán jobb lenne, ha nem hálálná meg.
Elköszöntem, majd bontottam a vonalat. Már egyáltalán nem voltam álmos. Inkább felöltöztem és csináltam magamnak reggelit. Egész nap Harryn járt az eszem. Az biztos, hogy ezentúl nem fog a szobámban aludni! Csak tudnám, hogy miért engedek meg neki mindent...