Chapter; 3rd

Drága olvasóim! Köszönöm azt a sok támogatást, amit Tőletek kapok. Nagyon jólesik az összes komment, amit kapok. Csodálatosak vagytok! Köszönöm. Na nem húznám az időt. Itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Iratkozz fel, komizz és csatlakozz a Facebook-os csoporthoz; >>Csoport<<

Gwendolyn O'Brien:
Mosolyogva szálltam ki az ágyból. Nem tudom, hogy mi okozta, de nagyon jól aludtam az éjjel. Megdörzsöltem az arcomat, közben átmentem a fürdőszobába. Megmostam az arcom és a fogam, majd felöltöztem. Hajamat kifésültem, majd lementem a nappaliba. Sehol senki. Bementem a konyhába, ahol egy cetli fogadott. Anyu írta. A nagyi megbetegedett ezért sürgősen el kellett utaznia Amerikába. Csak tudnám, hogy engem miért nem vitt...
Felvettem a kabátomat és a bakancsomat, hátamra dobtam a táskámat, majd kiléptem a hideg levegőre. Bezártam magam után az ajtót. Meglepve fordultam meg. Úgy két centiméter hó esett az éjszaka és még most is esik. Vigyorog néztem az ég felé. Kinyújtottam a nyelvemet és vártam, hogy rászálljon egy hópehely. Halk nevetés szakította félbe tevékenységemet. A zaj irányába kaptam a fejem, majd megpillantottam Harryt, ahogy a kerítésnek támaszkodva engem néz, és nevet.
- Te meg mi a szart csinálsz? - nevetett még mindig. Rekedtes hangja szinte visszhangzott.
- Fogd be, oké? - mosolyogtam rá kedvesen, bár szavaim egyáltalán nem voltak azok. Kezemet zsebre dugtam, majd a kapu felé igyekeztem, miután azt is bezártam elindultam a keskeny utcán. Mire a szomszéd házhoz értem, addig már Harry is a kapun kívül várt.
- Merre mész? - mosolygott le rám. Zöld szemeivel kíváncsian pásztázta az arcomat.
- Suliba - válaszoltam úgy, mint ez nem lenne egyértelmű. Tekintetem bakancsomra tévedt.
- Elvigyelek? - Szólalt meg hirtelen. A göndör fiúra kaptam a tekintetem. Pár másodpercig gondolkodtam az ajánlatán, végül megráztam a fejem.
- Nem, köszi - mosolyogtam, majd kikerültem őt és tovább sétáltam.
-Gwen. Várj már - hallottam meg Harry hangját, mire megfordultam. Számat halvány mosolyra húztam. - Biztos ne vigyelek el? - kérdezte. Szája sarkában ott bujkált kaján vigyora. Megráztam a fejem, mire felkuncogott. - Oké. Akkor csak annyi, hogy kibaszott jó segged van - kacsintott. Lefagyva, felhúzott szemöldökkel, eltátott szájjal álltam előtte.
- Hogy te mekkora egy faszfej vagy - kezem meglendült, mire Harry elkapta a csuklómat és közel rántott magához.
- Ezt ne - meleg leheletét éreztem meg arcomon. Szemei elsötétedtek. Sóhajtott, majd lehunyta a szemét és elengedett. - Oké, akkor vegyük sorra. Voltam már seggfej, azután pöcsfej, majd seggarc és most faszfej. Mi van ennyire tetszik a képem? - röhögte el magát, mire ellöktem magamtól és a sulihoz sétáltam. Miért van az, hogy egyszer kedves, azután gusztustalan megjegyzéseket tesz?
Csengetés után estem be a terembe. A tanár még nem volt bent, azért megkönnyebbülve ültem le a helyemre. Elővettem a telefonomat, majd írtam egy üzenetet anyunak;

Üzenet: ,,Szia anyu! Hogy van a nagyi? Mikor jössz haza? Hiányzol! Szeretlek.xx"

Pár másodperc múlva érkezett is a válasz. Érdeklődve nyitottam fel a telefonomat és olvasni kezdtem.

Feladó: Anyu
Üzenet: ,,Szia kincsem. Sajnos nem jól. Nem tudom, hogy meddig maradok, de majd úgy is üzenek még. Nekem is hiányzol. Szeretlek!"
Sajnos már nem tudtam neki visszaírni, mivel bejött Mr Clak és belekezdett a történelem órába. Nem igazán tudtam figyelni. Csak anyán járt az eszem. Még egy hétig egyedül kell lennem? Jaj, csak azt ne. Utálok egyedül lenni. Mindegy, valahogy túl fogom élni.
- Igaz, Gwendolyn? - hallottam meg a nevem, mire tekintetemet a tanárra kaptam. Idegesen beleharaptam a számba, majd bólintottam. - Remek, akkor el tudnád ismételni, amit az előbb mondtam? - Kérdezte Mr Clarc, mire megráztam a fejem, és lesütöttem a szemem. - Gondoltam. Érdekelne, hogy mi vonja el ennyire a figyelmedet - mondta, majd közelebb lépett hozzám. Már a padom előtt állt, mire felpillantottam.
- Elnézést. Figyelni fogok - ígértem meg, mire a tanár bólintott, majd tovább mesélt valami háborúról. Mást nem igazán tehetett. A jegyeim kitűnőek, eddig.

Unottan léptem be a házba. Szerencsére hazafelé jövet nem találkoztam Harry-vel. Ha jól láttam, akkor nem is volt otthon. Ledobtam a táskámat az egyik kanapéra, majd levettem a kabátomat és a bakancsomat. Átsétáltam a konyhába. Nem igazán voltam éhes, ezért csak egy pohár vizet ittam. Felkaptam a táskámat, majd felmentem a szobámba megcsinálni a házimat. Leöltem az ágyamra. Lábaimat magam alá húztam, majd felnyitottam a laptopom és elővettem a könyveimet. Éppen a történelem esszémet írtam, amikor a telefonom csipogni kezdett. Unottan nyomtam be a zöld gombot, majd a fülemhez raktam a készüléket.
- Igen? - szóltam bele. Laptopomat lejjebb hajtottam, majd a könyveket arrébb pakoltam, hogy kényelmesen elférjek.
- Szia hercegnő! Beengednél? - Hallottam meg Harry rekedtes hangját a vonal túlsó feléről.
- Mi a szar? - kiáltottam fel értetlenkedve, majd az ablakhoz léptem, ahol a magas, göndör fiú integetett. Gyorsan bontottam a vonalat, majd leszaladtam a lépcsőn és kinyitottam az ajtót.
- Ah, na végre - nyögött fel, majd arrébb tolt az útból és belibbent az ajtón. Hm, hogy milyen pofátlan.
- Mit keresel itt? - ráncoltam a szemöldökömet értetlenül. Harry a kabátját a fogasra akasztotta, a cipőjét pedig a sarokba lökte. Kipirult arccal nézett rám.
- Elhagytam a kulcsom, szóval, ha nem baj, akkor itt maradnék egy kicsit - mosolygott, majd ledobta magát a kanapéra.
- Hogy mi? Ha elhagytad a kulcsod, akkor keresd meg, és ne rajtam élősködj! - vetettem oda neki, mire felnevetett.
- Oké, túlzás, hogy elhagytam. Inkább csak véletlenül beleejtettem a csatornába - húzta el a száját. - Na kérlek! A faszi a boltból az mondta, hogy holnapra készen lesz a pótkulcs - nézett rám könyörgően.
- Holnapra? - sikítottam fel. - Nem! Nem fogsz itt aludni! - ráztam a fejem kétségbeesetten.
- Akkor hogy aludjak? A híd alatt? Kösz, de nem - mondta ártatlan arccal, majd elmosolyodott. - Gwen. Kérlek - kapott a kezem után. A plafonra néztem, azután Harry-re.
- Egy éjszaka, és a kanapén alszol! - adtam be a derekam, majd elrántottam a kezem tőle.
- Köszönöm - mosolyodott el, majd újra megragadta a karom és megcsókolta a kézfejem.
- Fúj! - töröltem le róla a nyált, majd visszamentem a szobámba befejezni az esszémet. Harry, mint egy pióca, úgy tapadt rám. Mindenhova követett, ami kezdett az idegeimre menni. Végül leült a halvány rózsaszín színű babzsákfotelembe és onnan figyeltem hogy mit csinálok.
Lehet, hogy rossz ötlet volt megengedni neki, hogy itt maradjon, de az utcára mégsem küldhetem. Még szerencse, hogy anyu nincs itthon. Tuti kicsinálna, ha megtudná, hogy Harry itt alszik.

10 megjegyzés:

  1. Szia! Kész a kritikád :) http://blogoscuccok.blogspot.hu/2013/11/kritika-18.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm.
      Puszi, Crystal :)xx

      Törlés
  2. Nagyon jóó!! Gyorsan hozd a köviit!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm. Sietek. :)
      Puszi, Crystal :)xx

      Törlés
  3. Szia !
    Nagyon megörültem mikor láttam, hogy kiraktad a harmadik részt is ! És azt is köszönöm, hogy kiraktál :) ahogy én is téged. Nagyon tetszett ez a rész is !!! Kíváncsi leszek milyen őrültséget talál ki majd Harry Gwen-el szemben ! Siess a következő résszel ! Már várom :)
    Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Dorina!
      Mindig nagy örömmel tölt el, amikor meglátom, hogy írtál. Én is nagyon köszönöm, hogy kiraktad a blogom. :) Igyekszem. :)

      Törlés
  4. ISTENEM ANNYIRA JÓÓ *O* nagyon tetszik<33 siess a kövivel kééérlek<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Bess! Nagyon aranyos vagy. Köszönöm. Sietek én. :)

      Törlés
  5. aahhhhhh isteneem annyira imádom már most hogy uuhhh...na nem találok szavakaat*--*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Klaudia nagyon aranyos vagy! Köszönöm! :)♥
      Puszi, Adrii

      Törlés