Chapter; 8th

Drága olvasóim! Meghoztam a nyolcadik részt. Remélem tetszeni fog. Kérlek komizzatok, mert csak így tudom meg, hogy tényleg tetszik-e, és, hogy megéri fojtatni. Ha valakinek kérdése van, az írjon a Facebook csoport-ba, vagy pedig az Ask.fm oldalamra. Jó olvasást mindenkinek! :)
U.I.: Ezentúl csak szombatonként lesznek új részek!

Gwendolyn O'Brien:
Nem éppen a legkönnyebb Harry mellett élni. Ugyan próbálkoztunk vele, de zavart mind a kettőnket, hogy kerülgetni kell egymást. Harry már megkapta a kulcsot a házához, még mindig nálam lakik. Azt hiszem, hogy ez a legegyszerűbb, és a legbiztonságosabb. Mivel Hill nyomozó szinte már vadászik Harry-re, mind a ketten egyetértettünk abban, hogy maradjon. Jó ezt főleg én tanácsoltam, de nem, mintha Harry ellenezte volna. Szóval most úgy állunk, hogy mindjárt karácsony, anyu még Amerikában, Harry nálam bujkál egy zsaru elől, én meg csak elvagyok. Élvezem a szünetet, tanulok, olvasok... ilyesmik.
- Mizu? - ugrott rá Harry az ágyamra. Az elmúlt pár hét főleg arról szólt, hogy ismerkedünk, és szokjuk egymást. Ami azt illeti elég jól kijövünk. Olyan, mint egy báty. Néha idegesít, és legszívesebben kilökném az ablakon, de attól szeretem. Szóval értitek.
- Hívott anyu - néztem fel rá egy pillanatra, majd tekintetemet újra a kezemben tartott könyvnek szenteltem. Körülbelül két sort olvashattam, amikor megéreztem Harry meleg kezét a vállamon.
- Mit mondott? - kíváncsiskodott, közben arrább seperte barna hajam. Vállam fölött áthajolva beleolvasott a könyvembe, majd unottak kivette a kezemből és eldobta a szoba másik végébe. Kérdő pillantással néztem rá.
- Ez mire volt jó? - tártam szét a kezem, de választ nem kaptam. - Egyébként csak annyit, hogy törölték az összes Londonba érkező járatot, mert hóvihar van. Ja meg üdvözöl téged - mosolyodtam el halványan, majd lemásztam az ágyról és visszahoztam a könyvem. Kisimítottam az összegyűrődött lapokat és leraktam az éjjeliszekrényemre.
- Sajnálom - sütötte le a szemét, mintha csak az ő hibája lenne, majd zavartan megrázta göndör fürtjeit. - Jövő héten karácsony.
- Tudom - vontam meg a vállam.
- Nem fog hazaérni, ugye? - nézett rám szomorúan. Megráztam a fejem.
- Nem számít - mondtam egyszerűen. Aha. Bárcsak ilyen egyszerű lenne, pedig nem az. Még soha nem töltöttem anyu nélkül semmilyen ünnepet.
- Nyugi - szólt Harry, közben a karomat simogatta. - Meg akarom találni Lux-ot - terelt témát. Kíváncsian fordultam hozzá. Tekintete magabiztos volt.
- És mégis hogy? - kérdeztem, közben megtöröltem a szemem.
- Fogalmam sincs...

- Oké, ez így jó? - kérdezte Harry a létrán egyensúlyozva. Nevetve figyeltem, ahogy próbálja felrakni az égősort.
- Aha, de siess, mert megfagyok - próbáltam jobban összehúzni magamon a kabátomat, kezemet zsebre vágtam. Unottan néztem le a bakancsomra.
- Köcsög! - ordította, majd hozzám vágott egy hógolyót. Kitágult szemekkel néztem fel a göndör srácra.
- Paraszt! - sepertem le a mellkasomról a hógolyó maradványait.
- Hű. Ez annyira nem is volt durva. Tőled valami cifrábbra számítottam - vigyorgott, majd lemászott a létráról.
- Ó, sajnálom. Akkor pontosítok. Egy kibaszott faszfej, tuskó, köcsög... - minden egyes káromkodásnál Harry egyre közelebb lépett hozzám. - Ja, és kihagytam, hogy borzasztóan gyűlöllek és még mindig pöcsfej vagy - vigyorogtam. Harry egészen közel volt hozzám. Leheletét éreztem arcomon.
- Remélem tudod, hogy baromira fel tudsz izgatni a mocskos szavaiddal - nyögte a fülembe. Hatalmas kezeit a fenekemre vezette, és megszorította azt. Kezemet a mellkasára vezettem. Nem toltam el magamtól. Valamilyen furcsa okból kifolyólag élveztem a közelségét.
- Baszki! -  számat eltátottam, amint Harry hozzám nyomta ágyékát. Szememet remegve hunytam le.
- Gwen, ha tudnád, hogy...
- Ne - szakítottam félbe. - Nem akarom tudni - csípőmet eltoltam tőle, viszont karommal átöleltem őt. Harry keze a fenekemről a derekamra csúszott. Körülbelül öt perce öleltük egymást, amikor Harry megszólalt.
- Ha nem megyünk be megfagyunk - mondta rekedt hangon.
- Ha bemegyünk megdugsz - néztem fel rá, mire elnevette magát.
- Nem dugnálak meg - rázta a fejét, mire elengedtem őt.
- Mi? Miért nem? Nem vagyok elég vonzó, vagy mi a szar? - akadtam ki.
- Mi van? Szóval, ha megduglak baj, de, ha nem az is baj? - röhögött fel, mire lesütöttem a szemem.
- Aha - mondtam kínosan, majd a egy megfagyott hókupacot kezdtem rugdosni.
- Szóval ez a női logika - vigyorgott - Ha szeretnéd akkor...
- Nem akarom - ráztam meg a fejem, majd gyorsan felpillantottam. - Várj mi? Most felajánlod, hogy, ha akarom megdughatsz? - kérdeztem furán, mire Harry oldalra döntötte a fejét és röhögni kezdett.
- Tulajdonképpen... igen.
- Ó, Jó. Oké - bólintottam. Harry döbbent tekintettel nézett rám.
- Tényleg? Mi? Mármint komolyan? - kérdezte. Megráztam a feje és egy lépést hátráltam.
- Ha? Nem! Fúj! Gusztustalan vagy!
- De te mondtad!
- De nem úgy értettem!
- Szóval akkor ez egy erős nem?
- Hogy te mekkora egy köcsög paraszt vagy! - ordítottam rá, majd kicsit félrelöktem és berohantam a házba.

8 megjegyzés:

  1. Nagyon jó rész lett. Imádom ahogy írsz! Tehetséges vagy, nagyon is:) Kíváncsian várom a következő részt! És ..lenne egy kérésem. nekem is van egy blogom .Még csak a prológus van fent és az első rész, de ha szépen megkérlek írsz véleményt róla?
    http://1dlovestorywithcaroline.blogspot.ro/ Xx. Zselyke

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Persze, írok. :)
      Crystal :)

      Törlés
  2. Annyira imádooom..kiváncsi vagyok hogy sikerül-e megtalálnia Lux-ot..a kis perverz..Gwen rendesen bezavartaa..:Dnagyon várom a kövi részt!!:)<3

    VálaszTörlés
  3. Bírom a blogodat, örülök hogy megtaláltam *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj! Aranyos vagy. Nagyon jól esik! Köszönöm! :D
      Puszi, Crystal ♥

      Törlés