Chapter; 7th

Drága olvasóim!
Meghoztam a hetedik részt. Remélem tetszeni fog majd. Sajnálom, hogy eddig ilyen rövid részek voltak, de ezentúl megpróbálom hosszabbra írni. /nem mintha ez nagyon hosszú lenne/ :) Iratkozzatok fel és komizzatok. Ó, és lépjetek be a Facebook Csoport-ba. :) Na, nem húzom tovább az idő. Jó olvasást manóim. :)

Gwendolyn O'Brien:
Érdeklődve hallgattam Harry elképesztő meséjét. Míg én a gőzölgő teámat ittam, addig ő eszeveszetten magyarázott nekem, arról, hogy ő bizony ártatlan, és semmiben sem hibás.
- Végül is az egészet Lux miatt tettem. Ha lettem volna annyira bátor elhoztam volna magammal. De nem. Én barom egyszerűen csak leléptem. Nem lett volna szabad ott hagynom az apámmal. Egy idióta voltam, és most vissza szeretném csinálni, csakhogy a fater eltűnt, és vele együtt Lux is.
- Lux a húgod, ugye? - alsó ajkamba haraptam, közben a teásbögrémet az asztalra helyeztem. Harry egy aprót bólintott, majd arcát a tenyerébe helyezte. - És mi ez a másik sztori? Ha ártatlan vagy, akkor az a zsaru miért keresett téged, és miért mondta, hogy...
- Mert egy idióta! - Szakított félbe. Hangja nyugodt volt és ez megijesztett. - Hill apám egyik régi "haverja." Mindkét seggfej pikkel rám, és mindketten Lux miatt.
- Ez akkor is... túl zavaros. Nem értem - ráztam meg a fejem, mire Harry beharapta a száját és közelebb csúszott hozzám, mire én automatikusan hátrébb húzódtam. Nagyot sóhajtott, majd kezét ölébe ejtette és magyarázni kezdett. Újra.
- Akkor az elejéről - kezdte, majd felpillantottam rá. Tekintetemmel arcát fürkésztem.
- Ha nem akarod, akkor nem muszáj - szóltam halkan, mire a göndör fiú elmosolyodott.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy nem vagyok gyilkos? - nézett rám hirtelen. Lenyeltem a torkomban lévő gombócot, majd rekedtes hangon szólaltam meg.
- Én... nem tudom - hangom rémisztően vékony volt. Harry csalódottan nézett maga elé. Közelebb csúsztam hozzá a kanapén. Félve érintettem meg széles vállát. - Nem tudom, hogy mit higgyek - fejeztem be a mondatot. Harry szomorúan rám pillantott.
- Kösz, hogy meghallgattál - mondta halkan, mire szorosan lehunytam a szemem. - Most viszont mennem kell - állt fel hirtelen.
- Tessék? - döbbentem le. - Hova?
- Haza. Majd betöröm az ajtót, vagy valami. Ha jól gondolom, akkor ne látsz itt szívesen - húzta el a száját, majd az ajtóhoz igyekezett, én meg utána rohantam.
- Oké. Van rólad egy véleményem, de ezt nem hagyhatom. Figyelj, Harry. Nem ismerlek túl régóta, de ez engem cseppet sem érdekel. A szomszédok tartsanak össze! Felőlem azt csinálsz amit akarsz, de nem mész haza. - mondtam határozottan és az ajtó elé álltam, nehogy kiszökjön. Harry vigyorogva nézett rám, majd megragadta a karomat és magához húzott. Átkarolta a derekamat, a fejét pedig a nyakamba fúrta. Szemeimet szorosan lehunytam és úgy öleltem át. Hátán erősen szorítottam a pólója anyagát. Furcsa, hogy ezt mondom, de nagyon jól esett, ahogy átölelt.
- Köszönöm - suttogta, mire elmosolyodtam. - Te vagy a legjobb dolog, ami történhet velem.

Miután mind a ketten megvacsoráztunk és megfürödtünk megvetettem Harry ágyát a kanapén.
- Elleszel itt? - kérdeztem halványan mosolyogva. Harry a telefonjával lefeküdt a kanapéra és vigyorogva nézett rám.
- Persze. Te elleszel? - mosolyogva bólintottam, majd az emeletre indultam. A lépcső tetejéről visszafordultam. - Jó éjt, Styles
- Hé! Honnan tudod? - állt fel. Tekintetével kíváncsian fürkészett.
- Vannak ismerőseim - mondtam mosolyogva, mire elröhögte magát.
- Megjegyeztem O'Brien - kacsintott. Boldogan, csillogó szemekkel sietettem be a szobámba. Szétterültem az ágyon, majd elővettem a telefonomat és benyomtam a gyors hívást.
- Szia édesem. Hogy vagy? - hallottam meg anyu hangját a vonal másik végéről.
- Szia. Jól, köszi.  És ti? Minden oké? - kérdeztem kíváncsian, közben a párnát igazgattam.
- Már jobban. Ha minden jól meg, akkor a jövő héten már haza tudok menni.
- Az jó - haraptam be a számat. - Szeretlek.
- Jaj. Én is szeretlek édesem - nevetett fel. - Minden rendben otthon?
- Persze. Minden a legnagyobb rendben - válaszoltam, közben a takaró szélét markolásztam.
- És Harry? - kérdezte. Tudtam, hogy anyu bizonyára mosolyog, én meg nem vagyok az a titkolózós típus, főleg nem anyu előtt, úgyhogy elmondtam neki, hogy Harry elhagyta a kulcsát, és most nálam alszik. Hill nyomózóról már nem szóltam. Ha anyu megtudná, tuti, hogy azonnal hazarepülne , és páros lábbal rúgná ki Harryt az ajtón. Meg egyébként is. A nagyinak most nagyobb szüksége van rá.
- Mennem kell - szóltam bele a telefonba.
- Rendben, de vigyázz magadra. Minden értelemben. Tisztában vagyok vele, hogy már tizennyolc éves vagy, és ciki erről beszélni az anyáddal, főleg telefonon, de...
- Anyu, kérlek kímélj meg ettől. Nem akarom, hogy felvilágosíts. Semmi értelme nem lenne. Harry a szomszéd srác és nem a szeretőm... szóval ne félts! - szakítottam félbe.
- Jó, tudom, de mivel még nem volt meg az első alkalom, ezért kénytelen vagyok...
- Szia anyu! - raktam le gyorsan, mielőtt még elkezdene a biztonságos szexről áradozni. Nem. Ezt nem akarom tudni!

6 megjegyzés:

  1. juuj a kis Styles...olyan kis aranyos..elképzeletem ahogyaan mosolyoog..:D annyira várom a kövi részt mert..ahw..na ezt nem lehet szavakba leírni mennyire imádom ezt a blogot...:))gyorsan kövit!!:)

    VálaszTörlés
  2. Szia !
    Hát ez kész ! :) De aranyos lett ez a rész főleg amikor marasztalta Harry-t ! Meghaltam a röhögésben mikor az anyukájával beszélt :D Nagyon tetszett ez a rész ! Siess a kövivel ! Várom ! Boldog karácsonyt előre is !
    Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
  3. xD eldobom az agyam xD és nagyon nagyon hálás vagyok hogy feldobtad a hangulatom xD a vége eléggé vicces :)) Boldog karácsonyt! :*

    VálaszTörlés