Chapter; 17th

Drága Olvasóim!
Megpróbáltam egy hosszabb részt írni. Remélem elnyeri a tetszéseteket! Nos, ugyebár nem nagyon szoktam panaszkodni, de azért jobban tetszene, ha többen komiznátok. Több, mint 30 feliratkozó, de alig pár komi. Fogalmam sincs, hogy tényleg tetszik-e a történet, ha nem írtok véleményt... Mindegy. Remélem azért ez tetszeni fog. Jó olvasást! :D

Gwendolyn O'Brien:
Sietős léptekkel indultam haza. Kint már rég besötétedett és a telefonom is lemerült. Anyám biztos tiszta ideg. Vagy észre sem vette, hogy eltűntem. A vendégek bizonyára lefoglalták.
Ahogy a házunkhoz értem, gyorsan besiettem az ajtón.
Szokásomhoz híven a bakancsomat a sarokba löktem, a kabátomat a fogasra akasztottam.Amint beléptem az ajtón meglepettség siklott át rajtam. Kvázi a fél város a nappalinkban üldögélt. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy olyanok is voltak ott, akiket még életemben nem láttam.
- Um. Hello - intettem egyet, majd szememmel anyut kerestem.
Fogalmazzunk úgy, hogy ő hamarabb megtalált engem. Megragadta a könyökömet, majd a konyhába húzott.
- Mégis mit képzelsz? Hol voltál? - rohamozott meg kérdéseivel, mire karomat kirántottam szorításából.
- Sétáltam - hangom kemény, utálattal teli volt. Pedig nem utáltam.
- Ó, igazán? Harry szobájában? - szemeit összehúzta. Pupilláim kitágultak.
- Te leskelődtél utánam? - hangom egy oktávnyit ugrott. Anya csípőre tette a kezét és elmosolyodott.
- Nem. Mosogattam, amikor megláttam, hogy az édes kislányom a szomszéd ajtóban áll. Elég sokáig maradtál ott - jegyezte meg fintorogva. - Remélem nem kell csalódnom benned. Mit beszéltél azzal a fiúval?
- Honnan veszed, hogy beszélgettünk? - vigyorogtam. Anya keze elernyedt, pupillái kitágultak.
- Mond, hogy nem - szinte könyörgött, hogy ne így legyen. De hogy is? Hisz semmi olyat nem csináltunk. Pár másodpercig elgondolkoztam.
- Édes ajkai vannak - jegyeztem meg. Anya arcbőre hamvas fehérről vörösre váltott. Merem állítani, hogy így még soha nem láttam őt.
Szemében egy könnycseppet véltem felfedezni. Rögtön megbántam előbbi kijelentésemet. Legszívesebben pofán vágnám magam. Csakhogy valaki beelőzött. Anya tenyere fájdalmasan nagyot csattant az arcomon. Kezemet óvatosan a piros foltra tettem. Könnyezve néztem anyára. Azelőtt soha nem ütött meg, most mégis megtette. Bármilyen rossz voltam, csak megszidott, de soha nem emelt rám kezet.
Hátrálni kezdtem, majd átrohantam a nappalin, egyenesen a szobámba. Bezártam magam mögött az ajtót és letelepedtem az ágyra. Utáltam mindent és mindenkit, de legfőképpen magam. Utáltam, hogy folyamatosan megbántok mindenkit. Utáltam, hogy nem lehetek tökéletes. Hogy mindenki átnéz rajtam. Hogy senkinek nem lehet elég jó. Utáltam magam. Utáltam, hogy élek.
Halkan zokogtam, miközben arcomat a párnába szorítottam. Nem tudtam lenyugodni. Sírógörcs tört rám. Nehezen kapkodtam levegő után. Átrohantam a fürdőbe. A csapból hideg vizet folyattam a tenyerembe, majd nyugtalanul mosakodni kezdtem. Szívverésem kezdett normálissá válni, a hideg víznek köszönhetően, mely selymesen simogatta kiszáradt bőröm. Lemostam magamról azt a kevés sminket is, amit a sós könnycseppek nem szedtek le. Előszedtem egy tiszta törölközőt, amiben megtöröltem az arcom. Kinyitottam a tükörrel kiegészített kis szekrényt. Nem igazán találtam benne mást sebtapaszon, és kötszeren kívül. Reménytelenül becsaptam a szekrényajtót. Tulajdonképpen mit is keresek? - bármi, amitől jobb kedvem lesz.
Kinyitottam a fürdőszobaszekrényt. Na ott minden volt. Tiszta alsónemű, tusfürdő, sampon, borotva, gyógyszer. Várjunk csak! Remegő kézzel kiemeltem a gyógyszeres dobozt.
- Láz és fájdalomcsillapító? - olvastam fel hangosan. Ami azt illeti nem akartam magam begyógyszerezni. Ezt tulajdonképpen akkor szoktam használni, amikor menstruációs görcsök törnek rám. Visszadobtam a dobozt, majd becsuktam a szekrény ajtaját és visszamentem a szobámba. Magamra kaptam egy élénk kék színű pulcsit, majd kimentem az erkélyre. Becsutam magam mögött az ajtót és leültem a párnázott kanapéra. Baromi hideg volt, és a hó is esett, de valahogy megnyugtatott. Nem akartam visszamenni. Jó érzés volt a fehér tájat fürkészni. Pár pillanattal később egy autó fényszórója vakított meg. Oldalra fordítottam a fejem. Harry volt az. A barátaival pont akkor szált ki a kocsiból. Elmosolyodtam, majd előkaptam a telefonomat. Csináltam róla egy képet, amit a kocsi oldalánál támaszkodik. Ugyan idekint már rég sötét volt, az egyik utcai lámpa tökéletesen megvilágította gyönyörű arcát. Pár pillanatig nézegettem az elkészült képet, majd elküldtem neki üzenetben. Nem sokkal később Harry a telefonjáért nyúlt. Nevetni kezdett, amint meglátta, mit küldtem neki. Tekintetét a házunkra szegezte. Elmosolyodott mikor meglátott és integetni kezdett. Alsó ajkamba haraptam, majd visszaintettem. Harry tekintete újra a telefonjára tévedt. Nyomkodta egy kicsit, majd újra rám nézett. Sms-t írt.

Feladó: Harry
Üzenet: Mit csinálsz te odakint? Csak nem kizártad magad? - H. xx

Feladó: Gwen
Üzenet: Dehogy! Azért ennyire hülye nem vagyok. Kicsit összebalhéztam anyuval. Kell a friss levegő!
- G :)

Feladó: Harry
Üzenet: Ennyire komoly? Átmenjek?

Feladó: Gwen
Üzenet: Páros lábban rúgna ki téged. Azt hiszi, hogy lefeküdtünk...

Feladó: Harry
Üzenet: Mi a f*sz? Honnan veszi? Oké, átmegyek!

Feladó: Gwen
Üzenet: Ne! Anyám képes kihívni a rendőröket is! Maradj! Megoldom!


Nem jött több üzenet. Mikor visszanéztem Harry már nem volt ott. Lehajtottam a fejem, majd visszakullogtam a kanapához. Lábamat felhúztam, karommal átkulcsoltam a térdemet. Hal zörejt hallottam, mire felkaptam a fejem. Félve körülnéztem, de a sötétség miatt nem láttam tisztán. Hirtelen egy sötét akar bukkant fel előttem, mire sikítani akartam, de egy hang se jött ki a számon. Előrébb lépett. A gyér fény halványan megvilágította puha arcát. Harry alakja óvatosan rajzolódott ki előttem.
- Istenem - préseltem ki magamból. Felugrottam és a nyakába vetődtem. Védelmezően zárt izmos karjaiba. Hajamba puszilt, mielőtt elengedett volna.
- Minden rendben? - tekintete telis-tele volt aggodalommal. Könnyezve bólintottam, mire megfogta a derekamat. Ajkait enyémhez nyomta. Csókja lágy íze megnyugtatott. Minden porcikámat körbejárta a melegség, amit Harry nyújtott. Göndör hajába túrtam. Élveztem a pillanatot.
- Nem fázol? - hajolt el tőlem. Megtöröltem a szemem, majd kinyitottam az ajtót, hogy bemehessünk a jó meleg szobába. Harry számára nem idegen a háló, hisz nem is olyan régen még itt lakott velem. Ó, hogy mennyire hiányoznak azok az idők.
- Nem fogadtál szót - néztem a szemébe, majd megfogtam a kezét és az ágyhoz húztam.
- Féltem, hogy baj van - ismerte be. Halványan elmosolyodtam. Közelebb húzódtam hozzá. Harry édesen átölelt. - Tudod... van nálam koton - mondta hirtelen, mire röhögni kezdtem. Nem hisze, hogy ez a megfelelő alkalom. Vagy mégis? Egyáltalán lehet tudni, hogy mikor vagy felkészülve?
- Tényleg? - pirultan néztem rá. Harry megrázta a fejét.
- Van, de nem akarlak siettetni. Majd, ha biztosan érzed - szeretetteljesen elmosolyodott. És én még csodálkozom, hogy miért estem bele teljesen? Oké, kimondtam! Reménytelenül beleestem.
- Mi az? - kérdezte. Gondolom arra gondolt, hogy egyfolytában őt nézem és vigyorgok, mint a tejbe tök.
- Semmi, csak olyan gyönyörű vagy - ezt most komolyan kimondtam? Elpirultan lesütöttem a szemem. Harry meglepetten pillantott rám.
- Te sokkal gyönyörűbb vagy - mosolygott, mire még jobban elpirultam. Arcon csókolt, majd levette a cipőjét és a pulcsiját. - Aludjunk - ásított.
Vihogva terültem el az ágyon. Felkaptam a pizsamámat és átsiettem a fürdőbe. Mire visszamentem a hálóba Harry már alsónadrágban feküdt az ágyon. Nekifutásból mellé ugrottam, mire nevetni kezdett. Megragadta a csípőmet és magára húzott. Ágyékunk összedörgölődött. Lehajoltam, hogy puszit nyomjak a szájára, miből az lett, hogy vad csókcsatába kezdtünk. Az ajtón folyamatosan kopogtatott valami de nem figyeltünk rá.
- Gwen, nyisd ki! - anya hangja tisztán szűrődött át az új ajtómon. Halk sóhajtozásba kezdtünk. Harry egyre jobban dudorodott alattam. Talán mégis ez a megfelelő alkalom. Még akkor is, ha anya perceken belül átszakítja az ajtót.

12 megjegyzés:

  1. Áucs. Itt abbahagyni... Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz hamarabb; Harryék akcióba lendülnek vagy Gwen anyukája betöri az ajtót. Szoros küzdelem. :DD De van egy olyan érzésem, hogy a nyers erő és a vékony fa túl jó párosítás. Gyorsan, de izibe a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Megígérem, hogy megpróbálok sietni! :) Köszönöm, hogy írtál. :)
      Puszi, Crystal :)xx

      Törlés
  2. Juujci:DD nagyon jó lett!!:D Hajrá Harry..sietnie kell mert Gwen anyukája valószínűleg beront..xddd nagyon várom a kövi részt..kiváncsi vagyok mi lesz ebből..xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! :) Megpróbálok sietni. :) Köszönöm, hogy írtál. :)
      Puszi, Crystal :)

      Törlés
  3. Umm szegénykék Gwen anyuja ellenxdd Elég érdekes lesz a következő rész szóval siess!! : 3
    xxP.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm. :) Sietek. :D
      Puszi, Crystal :)xx

      Törlés
  4. Nagyon jó lett :3 <3 Siess♥♥
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. :) Sietek. :)
      Puszi, Crystal ♥

      Törlés
  5. ohhh drágám ez rohadtjó*-* :$ egyszerűen imádoom<3 ne haragudj hogy nem írtam az előző részhez de telefon elvonásom volt :'D isteneeem mikor jön az új rész??!siess!!;)

    szeretlek puszi: ~B

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett. Ma mindenképp nekiülök és megírom az új részt. :)
      Én is szeretlek! :)
      Puszi, Crystal ♥

      Törlés
  6. Belehalok, hamar hozd a kövit, hiányom van. Hogy merted pont itt abba hagyni? *-* Siess <3 Imádom a blogod

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Elnézést! >< De sietek vala. :) Köszönöm szépen. :D
      Puszi, Crystal ♥

      Törlés