Chapter; 16th

Drága kitartó Olvasóim!
Szeretnék bocsánatot kérni a sok késésért. Kis egészségügyi problémával küszködök. Oké, nem fogom magamat sajnáltatni. Itt az új rész. Remélem tetszeni fog. Az eleje lehet, hogy furcsa lett, de na. Nem voltam olyan állapotban, hogy mást hozzak ki belőle.

Harry Styles:
- Srácok nem akarok zavarni, de van egy kis probléma - hallottam meg Louis hangját az ajtó túloldaláról. Hangja elég komolynak hangzott, ezért elhúzódtam Gwen-től. Értetlenül nézett rám, majd tekintetét az ajtóra vezette. Kikászálódott alólam, majd ruháihoz nyúlt és öltözködni kezdett.
- Sajnálom - haraptam a számba, mire kedvesen felnevetett. Feltérdelt az ágyra, megragadta a tarkóm és magához húzott. Gyengéden ölelte át a nyakam.
- Azt hiszem még nem vagyok rá kész - ismerte be, majd puszit nyomott a nyakamra. - Jobb lesz, ha most hazamegyek. Később találkozunk? - kérdezte reménykedve, mire bólintottam. - Oké, akkor szia - mondta halkan, kinyitotta a szobaajtót és elment. Beletúrtam a hajamba, majd én is felöltöztem.
Telefonomat nyomkodva mentem le a nappaliba, ahol Louis és Zayn tartózkodott.
- Többiek? - néztem rájuk. Zayn megvonta a vállát, majd kérte, hogy üljek le. - Mi ilyen fontos? - kérdeztem unottan. Louis összemosolygott Zayn-nel, majd egymás szavába vágva kezdték mesélni zseniális tervüket.
- Oké, ebből semmit nem értek - tettem fel a kezem, majd félve Louis-ra pillantottam. Ő bólintott egyet, majd felállt a kanapéról.
- Szóval - itt mély levegőt vett, majd folytatta. - Mind tudjuk, hogy milyen sokat tettél már értünk. Megvédtél, gondoskodtál rólunk, vigyáztál ránk és még azt is megengedted, hogy ideköltözzünk. Törleszteni akarunk neked! Sokat gondolkoztunk azon, hogy mit kéne érted tenni, aztán eszünkbe jutott valami. Illetve valaki. Lux. Tudjuk, hogy mennyire fontos neked. A többiekkel megbeszéltünk, hogy ma este "visszalopjuk" - mutatta az idézőjeleket a levegőbe, és meg elröhögtem magam. Furcsán szórakozott voltam, mint aki beszívott, pedig erről szó sincs.
- Tényleg? És ezt mégis, hogy akarod csinálni? - nevettem tovább, mire Louis csalódottan visszaült a sötét kanapéra. Most, hogy végignézem ez a kanapé nem is megy a világos szobához. Te jó ég! Mióta lettem én lakberendező. Azok egyáltalán ezzel foglalkoznak? Mindegy. Annyira nem fontos. Vissza a valóságba!
- Liam és Niall elmentek felderíteni. Szerintük könnyen meg lehet találni apádat. Már vagy másfél órája úton vannak - forgatta a szemeit Zayn. Elmosolyodtam, majd idegesen vakargattam a tarkómat.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy menne. Szeretem Lux-ot. Az életem értelme, de húzós eset - húztam el a számat.
- Hé. Mi történhet? A seggrészeg apád öt kisportolt srác ellen. Azt hiszem, nem veszíthetünk - mosolygott Louis. Egyre jobban tetszett az ötlet.
- Jó, de Hill rám szállt. Mondjuk az utóbbi időben nem is nagyon láttam, de mindegy. Ha megtudná, azonnal lecsukatna. És igen, megtudná. Faterral nagy haverok - keserű íz öntötte el a számat. Nem csinálhatjuk meg.
- Figyelj haver. Nem érdekel Hill, leszarom faterod és a véleményedet is, de mi akkor is megcsináljuk. Ha benne vagy, ha nem - bólogatott Louis. Kék szemei reménykedve vezette végig rajtam. Zayn telefonja csipogni kezdett. Gyorsan megnézte a képernyőt, majd izgatottan felugrott.
- Liam az. Megtalálta - kiáltott fel, majd tárcsázta a számot és félrevonult.
- Na? - húzta fel a szemöldökét Louis - Jössz?
Elgondolkoztam. Mi lesz, ha lecsuknak gyerekrablásért? Nem érdekel. Lux fontosabb nekem, mint bárki más.
Hirtelen felpattantam a kanapéról. Éreztem, ahogy arcvonásaim megkeményednek. Határozott lépésekkel indultam Louis után.

- Biztos, hogy ez az? - néztem Liam-re, mire bólogatni kezdett. Nagy levegőt vettem, majd kiszálltam a kocsiból. - Maradjatok bent. Majd adok valami jelet, hogy jöhettek - mondtam.
- Mi lesz a jel? - értetlenkedett Louis.
- Tudni fogod - mosolyogtam rá, mire felhúzta a szemöldökét.
- Sok szerencsét - biztatott Niall.
Kezem lábam remegett, ahogy egyre jobban közeledtem a bejárati ajtóhoz. Lehunytam a szememet, majd lassan bekopogtam. Minek is kopogok? Ez részben az én házam is lenne, vagy mi a halál. Félve, de benyitottam. Szép ház, ha lehet ezt mondani. Levettem a cipőmet, a kabátomat felakasztottam a fogasra, majd átmentem a nappaliba. Sehol senki. Nyomasztott az érzés, hogy egy idegen házban vagyok. Lehet, hogy Liam félrenézett valamit és ez nem az a ház.
- Hahó! Van itthon valaki? - emeltem fel a hangom. Halk csörömpölést hallottam az egyik ajtó mögül. Gyanakodva nyitottam be. A konyha volt. Egy negyvenes nő görnyedt a mosogató felé. A rádióból halk zene szólt. Dúdolgatva mosta az edényeket tisztára.
- Jó estét - szólaltam meg, mire a nő abbahagyta korábbi tevékenységét. Tekintetét felém emelte. Megtörölte a kezét egy konyharuhába.
- Maga meg hogy jutott be? - kérdezte vékony hangon.
- Nyitva volt az ajtó - magyaráztam. Próbáltam a lehető legkedvesebben szólni hozzá, ami azt hiszem sikerült is. A nő lélegzetvisszafojtva nézett rám.
- Des Styles-t keresem. Itthon van? - kérdeztem meg gyorsan, mielőtt még azt gondolja, hogy betörő vagyok. Mintha egy hajszálnyit felengedett volna apám neve hallatán. Idegesen körbepillantott.
- Amint látod nincs itt. Én remélhetőleg nem is fog visszajönni - magyarázta, majd nekidőlt az étkezőasztalnak.
- Maga a felesége? - a nő halványan elmosolyodott.
- Az exfelesége. Mit akarsz itt? Az a seggfej már rég itt hagyott minket - harapdálni kezdtem az alsó ajkát.
- És a kislány? Volt egy kislánya. Őt magával vitte? - számat összeszorítottam, ahogy a nő összeráncolta a szemöldökét. Remélem nem történt vele semmi. A fiatal asszony szólásra nyitotta a száját, de valami, sokkal inkább valaki beelőzte.
- Harry? - kitágult pupillákkal fordultam a hang irányába, ami mögülem jött. Egy szőke hajú kislány állt mögöttem, kezében egy barna plüssmackóval. Térdre ereszkedtem előtte. Karomat kitártam és hagytam, hogy hozzám szaladjon. Óvatosan karoltam át kis testét, majd felemeltem őt. Puszit nyomtam homlokára.
- Hiányoztál - súgtam lágyan, mire összerezzent. Fejecskéjét felém fordította. Szeméből potyogtak a könnyek. - Semmi baj. Itt vagyok - csitítgattam halkan.
- Honnan ismered? - kérdezte a nő, akinek még mindig nem tudom a nevét. Elmosolyodtam, majd Lux-szal egymásra néztünk.
- Ő a húgom - magyaráztam, mire a nőnek a szája "o" alakot formált. Elég viccesen nézett ki.
- Szóval ezt titkolta? Van egy fia is? Egy másik családja? - a semmibe bambult, majd leült az egyik székre. - El akarod őt vinni? - fejével Lux felé biccentett. Megráztam a fejem.
- Nem. Per pillanat nem tudnám őt eltartani. Jobb helye van itt - magyaráztam szomorúan. kár mennyire is szeretném elvinni innen, nem tehetem.
A nő kissé megnyugodott, majd leültetett az asztalhoz. Mindenféléről kérdezgetett. Főleg rólam és apámról. Egyébként megtudtam a nevét. Alison-nak hívják. Nagyon kedven nő.
- Azt hiszem ideje mennem - álltam fel az asztaltól. Megpusziltam Lux-ot, elköszöntem a Alison-tól, majd az előszobába mentem. Felvettem a cipőmet és a kabátomat. Hirtelen Lux rohant ki az előszoba ajtaján. Átölelte a bal lábamat, mire nevetni kezdtem.
- Figyelj, Harry. Bármikor meglátogathatod Lux-ot, rendben? - kérdezte vidáman, mire bólintottam.
- Most már tényleg mennem kell - hajoltam le a szöszihez. Még egyszer megpusziltam, majd kisétáltam az ajtón.
- Szia Harry - kiáltotta utánam, mire megfordultam és integetni kezdtem. Beszálltam a kocsiba, ami teljesen kihűlt.
- Miért van itt ilyen hideg? - Liam-re néztem, ő meg a többiekre.
- Mert soká jöttél - magyarázta értetlenül.
- Miért nem kapcsoltátok be a fűtést? - értetlenkedtem tovább, mire négy csodálkozó szempár szegeződött rám
- Van fűtés? - csodálkozott Louis. Lehajtottam a fejem, majd vékony hangon csak ennyit mondtam:
- Igen, van.