Chapter; 15th

Sziasztok drágáim!
Talán elsiettem, talán már itt volt az ideje. Nem tudom. Egy biztos; borzasztó rövid, de így is késtem egy napot. (Nem lustaságból, higgyétek el) A következő fejezetet mostmár tényleg hosszúra írom! Mindegy. Jó olvasást! :)

Gwendolyn O'Brien:
Lehajtott fejjel sétálgattam a széles utcán. Egy lélek sem volt az utakon. A hó nagy pelyhekben kezdett esni, én meg egyre jobban fáztam. Összeszorítottam szemeimet. Kezemmel baj zsebembe nyúltam, rámarkoltam a fekete dobozra. Egy apró ajándék van benne, amit Neki szántam. Nincs bátorságom odamenni. Idiótán viselkedtem. Lefogadom, hogy most látni sem akar. Bármennyire szeretném elkerülni, nem tudom. Lépteim a házához vezetnek. Mintha nem is én irányítanám a testem. Becsöngetek. Halk lépteket hallok, majd nyílik az ajtó. Nem Ő az.
- Szia. Miben segíthetek? - kérdezi a magas, szőke hajú srác. Tekintetével alaposan végigmér, majd elmosolyodik. Alsó ajkamba harapok, majd kinyögöm.
- Harry itthon van? - Emlékszem, hogy megemlítette a barátait, akik hamarosan ideköltöznek hozzá. Úgy tűnik, hogy már itt vannak.
A fiú bólintott, majd kedvesen betessékelt az ajtón. Felszaladt az emeletre, míg én megálltam az előszobában. Levettem a bakancsomat, felakasztottam a kabátomat, majd a zsebéből elővettem a fekete dobozt. Odaadom neki. Hisz azért vettem. Nem sokkal később a szőke fiú tűnt fel. Mögötte pedig a göndör, barna hajú srác. Szívem összeszorul, ahogy meglátom fáradt tekintetét. Észre vett engem. Szemöldökét összeráncolta. Különösen méregetett.
- Mit akarsz? - morogta halkan. A szőkeség eltűnt a konyhában. Ketten maradtunk. Lábaim remegtek, ajkaimat összeszorítottam. Nem tudtam megszólalni. Nem ment. Harry észrevette, hogy nem tudok magammal mit kezdeni. Ideges tekintete megenyhült, majd megfogta az egyik kezem és a kanapéhoz húzott. Kézen fogva ültünk egymás mellet, ám ez nem tartott sokáig. Elhúzódott tőlem. Nagy levegőt vettem. Erős leszek! Szembenézek vele! Remegve fújtam ki a levegőt. Mégse leszek erős.
- Szeretnék bocsánatot kérni. Gyerekesen viselkedtem - hajtottam le a fejem. Harry kínosan felnevetett.
- Gyerekesen? Inkább idiótán! - emelte feljebb a hangját. Rémülten fordultam felé. Tekintete fagyos volt. Zöld íriszei elsötétedtek, majdhogynem feketék voltak.
- Sajnálom - suttogtam alig halhatóan. Harry felsóhajtott, majd testével előrébb hajolt a sötét kanapén. Tekintetét enyémbe fúrta.
- Tényleg szenvedsz miattam? - ujjait összekulcsolta. Szememet lehunytam. Éreztem, ahogy Harry a karomra helyezi a kezét. Óvatosan megszorítja, majd elenged.
- Nem - mondtam határozottan. Fejemet felé fordítottam. Alsó ajkát megnedvesítette, majd közelebb hajolt hozzám és arcon csókolt.
- Anyukád? - kérdezte halkan. Aprót bólintottam, mire Harry gyengéden átölelt. Nem tagadom; anyu elég rendesen megutálta Harryt.
- Ez a tiéd - jutott hirtelen eszembe a fekete doboz, amit a bal kezemben szorongattam. Zavartan vette el tőlem az ajándékát. Lassan bontotta ki. Amint meglátta, hogy mi van benne elmosolyodott.
- Köszönöm, de nem kellett volna - nézett rám egy pillanatra, majd kiemelte a sötét dobozból a karórát. - Nagyon szép.
Mosolyogva figyeltem, ahogy felrakja a csuklójára az órát. Harry rám pillantott, majd csípőmnél fogva magára rántott. Kissé meglepődtem a hirtelen cselekedeten, de nem sokáig haboztam. Harry letámadta ajkaimat. Kezét fenekem alá csúsztatta, majd megemelt és felállt velem. Felvitt a lépcsőn, egyenesen a szobájáig. Becsukta az ajtót, majd óvatosan az ágyra ültetett. Az események csak úgy pörögtek körülöttünk. Mire észbe kaptam, már mind a ketten fehérneműben voltunk. Harry egész testtel fölém tornyosult. Ziháltan nyúltam az arcához. Megragadtam a tarkóját, majd lehúztam magamhoz, hogy meg tudjam csókolni.
- Nem muszáj ezt csinálnunk - szólalt meg rekedtes hangon. Nyilván arra érti, hogy még nem voltam senkivel.
- De én akarom. Veled - nyögtem erőtlenül. Harry elmosolyodott, majd újra csókolgatni kezdett. A hátam mögé nyúlt a melltartóm csatjához. Könnyű mozdulattal szedte le rólam. Szégyenlősen próbáltam eltakarni magam, de Harry bátorításképpen megfogta a kezem és elhúzta onnan.
- Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, majd egyik kezével végigsimított az oldalamon, majd feljebb csúsztatta, egészen a mellemig. Kéjesen felnyögtem, ahogy gyengéden megszorította azt. Mellettünk az éjjeliszekrényen megcsörrent a telefonom. Harry lassan elhúzódott tőlem, és hagyta, hogy felvegyen. Zavartan fogtam meg a készüléket. Anya keres. Jaj ne! Gondolkodás nélkül kinyomtam, majd a telefont is kikapcsoltam. Gondolom azért keresett, mert a vendégek már megérkeztek. Hát, akkor sajnos várniuk kell. Annyiszor elcsesztem már. Ennek most jónak kell lennie.
Mosolyogva fordultam vissza Harry-hez.
- Ki volt az? - kíváncsiskodott.
- Nem fontos - válaszolta kedvesen, majd megragadtam a kezét és újra magamra húztam. Dús, barna hajába túrtam. Nyelvét átcsúsztatta a számba. Ágyékán enyémnek dörzsölte, amitől egyre jobban merevedett.
- Aranyos vagy - mosolygott rám, majd ajkait nyakamhoz érintette.

6 megjegyzés:

  1. <33333333333333 big loveee..nagyon iimáádtaam!!Gwen bátor voolt!!olyan édesek együtt..nagyon várom a folytatáás!!;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D Muhaha. :) Sietek vele. :D
      Puszi, Crystal

      Törlés
    2. aaaah nagyon joo*-*imádom gyorsan a kövit<3
      ~B

      Törlés
    3. Köszönöm! Sietek. :) Xx
      Puszi, Crystal :)

      Törlés
  2. Szia !
    Ez kicseszett jó volt ! Nagyon tetszik !
    Fáradt vagyok ezért csak ennyi telik tőlem ! Bocsi ! Siess kérlek a következővel és nem baj, hogy késtél vele !
    Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia. :)
      Köszönöm szépen. :D
      Semmi baj. :) Fő, hogy írtál. :) Próbálok sietni. :)
      Puszi, Crystal. :)

      Törlés