Chapter; 13rd

Drága Olvasóim!
Tudom, hogy késtem, de tudjátok ott a suli. Mindegy. A lényeg, hogy a jelentkezési lapokat elküldtük, már csak fel kéne, hogy vegyenek valahova és nyugodt leszek. A résszel kapcsolatban: Rövid, értelmetlen. - Sajnálom, de siettem vele, mert már így is egy hetet késtem. De azért még jó olvasást! Xx

Gwendolyn O'Brien:


Erőtlenül toltam le Harry-ről a nadrágját. Mind a ketten fehérneműben voltunk. Visszacsüccsentem az ölébe, és újra a szájának estem. Elmerültem érzéki érintéseiben. Szájáról áttértem a nyakára. Vadul harapdáltam az érzékeny bőrfelületet, közben csípőmet előre-hátra mozgattam. Arcomat elöntötte a pír, amint megéreztem a "kis Harryt" odalent. Szemeimet szorosan lehunytam. Harry keze felcsúszott a hátamon, egészen a melltartóm csatjáig.
- Nem zavarok? - köhintett valaki, mire szó szerint leugrottam Harry-ről. Anya értetlen és ideges tekintettel nézett végig rajtunk. Harry lehajtotta a fejét és röhögni kezdett, én meg próbáltam eltakarni magam egy pólóval.
- Szia anyu! - próbáltam úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, viszont roppant kellemetlenül éreztem magam. Persze Harry nem zavartatta magát. Mosolyogva ült a kanapén egy szál alsónadrágban, ami már igen szűk volt rá, és ezt nekem köszönheti. De talán jobban tenném, ha nem azt nézném, hanem mondjuk az anyámmal foglalkoznék, aki most jött haza Amerikából. De most tehetek én erről? Rosszul időzítettünk.
- Mégis mi folyik itt? - förmedt ránk idegesen anyu. Hah. Mintha nem tudná. Most komolyan azt akarja, hogy kimondjam; éppen dugni akartunk. Talán kicsit erősen fogalmaztam, de ez az igazság.
- Elnézést Mrs O'Brien., csak Gwen megkért, hogy segítsek neki biológiából, és...
- Ne! - Tette fel anyu a kezét. - Öltözzetek fel! - utasított, majd a bőrönddel együtt felsietett a szobájába.
- Hogy lehetsz ekkora balfasz? Biológiát tanulunk? Normális vagy? - akadtam ki csendesen.
- Most mi van? Nem is akadt ki - mosolygott magabiztosan.
Igazából nagyon kiakadt. Nem nagyon értettem, hogy mire, mivel már elmúltam tizennyolc, és tudtommal ezt már megbeszéltük. De másrészről viszont megértem. Nem lehet túl jó arra hazajönni, hogy a lánya egy olyan sráccal hempereg a kanapén, akit másfél hónapja ismert meg.
- Ezt hogy képzeltétek? - idő közben anyu is lejött. Most már felöltözve ültünk a kanapén, anya pedig előttünk állva magyarázott.
- Elnézést. Az én hibán - szólalt meg Harry. Anyu értetlenül kapkodta a tekintetét közöttünk. Lehajtott fejjel elmosolyodtam. Végül is annyira nem gáz a helyzet, csak furcsa.
- Rendben - bólintott erőtlenül. - Lefürdök, de mire kijövök szeretném, hogy Harry hazamenjen - hogy mi? Na ne! Ezt ne! Harry-nek itt a helye! Mellettem! - Neked pedig szobafogság! - mutatott felém. Kikerekedett szemmel néztem anyura, majd Harry-re.
- Miért? - ez az egy szó csúszott ki belőlem, viszont választ nem kaptam rá. Anya elindult az emeletre fürdeni.
- Nyugi - szólt halkan Harry a hátam mögül. Karjait körül fonta a derekamon, fejét nyakamhoz hajtotta. - Egy kicsit túlreagálta. Majd lehiggad és minden oké lesz köztetek - nyögte a fülembe, majd megpuszilta a nyakam.
- Most akkor eltiltott tőled? - kérdeztem, közben szembe fordultam vele. Egy darabig gondolkozott, végül helyeslően bólintott.
- Majd belóghatsz hozzám - kacsintott, mire felnevettem és eltoltam magamtól.
- Miből gondolod, hogy látni akarlak? - húzogattam a szemöldököm, mint egy idióta.
- Tudom, hogy bírod a képem - ragadta meg a csuklom, majd közelebb húzott és arcon puszilt. - Szerintem jobb, ha most megyek. Majd beszélünk. Szia.
- Szia - és csak azért is kikísértem a kapuig. Hah. Pedig baromira fáztam, de nem izgatott. Tudom, hogy nem vagyunk úgy együtt, de azért adtam neki egy ilyen "nem tudom, hogy meddig nem foglak látni, de borzasztóan hiányozni fogsz" csókot. Aztán ő is adott egy "Tudom, nekem is hiányozni fogsz. Jó éjt hercegnő" kicsivel hosszabb csókot, mint az előbbi. Különös kapcsolat, az már egyszer biztos.
Visszamentem a fűtött lakásba. Anyu már megfürdött. Pizsamában ült a kanapén és engem figyelt. Ijesztő volt.
- Most örülsz? - tártam szét a karom. Meglepődve fordult felém.
- Gwen te...
- Nem érdekel. Tizennyolc vagyok. Azaz már szinte felnőtt - magyaráztam kicsit hangosan. Sértődötten szaladtam be a szobámba. Átléptem az ajtón. (Harry még mindig nem csinálta meg, pedig megígérte! A kis sunyi!) Fáradtan rogytam le az ágyamra. Lusta voltam megfürödni, ezért csak levetkőztem, magamra húztam a kinyúlt pólót és betakaróztam, viszont aludni nem tudtam. A telefonom pittyegni kezdett a párnám alatt. Lelkesen halásztam elő és nyitottam fel a zárat. Üzenetem jött.

Feladó: Harry
Üzenet: Na mi volt? Balhé? Kiabálás? Hajtépés? Büntiben vagy? Rossz vagy Gwen! Nagyon rossz! ;) - H.

Mosolyogva olvastam az üzenetet. Nem, Harry egyáltalán nem aggódott értem, mert tudta, hogy anyu nem kiabálna velem. Hunyorogva pötyögtem vissza a billentyűzeten.

Feladó: Gwen
Üzenet: Fogd be Styles! Ez nem vicces! Komoly problémákkal küszködök! És nem csináltad meg az ajtóm, seggfej! :/ - G.

Talán éjfélig Sms-ezhettünk. Nem tudom. Az időérzékem teljesen tönkrement. Gyorsan elküldtem még egy üzenetet, amire egyből jött is a válasz.

Feladó: Harry
Üzenet: Lefárasztasz Hercegnő. Aludj már! Fáradt vagyok. Megyek. Jó éjt! :)Xx Vissza ne merj írni! - H.

Nem tudtam megállni. Gyorsan pötyögtem neki egy "Oké, jó éjt"-et, azután elraktam a telefonomat és hasamra fordulva aludtam el.

4 megjegyzés:

  1. nem is tudom én mit csinálnék ilyen helyzetbe...nagyon jó rész lett de ezt te is tudod...nagyon várom a kövi réészt!!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon köszönöm, örülök, hogy tetszett. :) Hétfőn hozom az új részt. :)
      Puszi, Crystal. :D

      Törlés
  2. kövit köviiit köviiiit *-* fantasztikus vagy imádom<3!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, nagyon szépen köszönöm! :)
      Puszi, Crystal :)

      Törlés