Chapter; 2nd

Drága olvasóim! Elmondhatatlanul hálás vagyok a feliratkozókért és kommentekért. Nagyon sokat jelent nekem! Köszönöm a támogatást, amit kapok! Na nem húzom az időt. Itt a második rész. Remélem tetszeni fog. Kíváncsi vagyok a véleményetekre.  Jó olvasást. :) Btw.: A kinézet és a fejléc azért ilyen rossz, mert én csináltam. Ezt nézzétek el nekem. :) Csatlakozzatok a Facebook-os csoporthoz: >>ITT<<

Gwendolyn O'Brien:

Fáradtan estem be az ajtón. Az iskola néha teljesen lefáraszt. Unottan néztem a faliórára, ami fél nyolcat mutatott. Remek.
- Te vagy az Gwen? - hallottam meg anyu hangját, ami a konyha felől jött. Ha nem tévedek, akkor éppen a vacsorát csinálja.
- Szia anya - mosolyogtam, majd felültem a pult tetejére.
- Milyen volt a suli? - nézett hátra egy pillanatra, majd visszafordult a tűzhelyhez.
- Átlagosan unalmas - húztam el a számat. Kezemet az ölembe helyeztem, néztem, ahogy anyu főzni próbál. Soha sem volt egy konyhatündér típus, de legalább próbálkozok.
- Jaj Gwen drágám, csak most jutott az eszembe. Átmennél a szomszédhoz, és áthoznád Mrs Anderson dobozait, ami még ott maradt? - mosolygott rám anyu, mire ledöbbentem.
- Miért kéne áthozni őket? - kérdeztem, majd leszálltam a pultról.
- Mert ottmaradtak? - kérdezte vissza anya. - Csak pár doboz. Valahogy átpostázom Mrs Anderson-hoz.
- Vár anyu, ezt most nem értem - ráztam a fejem zavarodottan.
- Mrs Adams elköltözött és ottmaradt még pár doboz a szomszédban, ezért át kéne hoznod, hogy eltudjam neki postázni - magyarázta anyu. - Na igyekezz már!
Meglepetten húztam fel a csizmámat. A kabáttal nem bajlódtam, annyira nincs hideg odakint.
Sértődötten sétáltam át a szomszéd házhoz, ahol -amint az kiderült- az a seggfej lakik. Belöktem magam előtt a kaput, majd az ajtóhoz álltam és kopogtattam. Nem sokkal később kinyílt az ajtó és a magas göndör hajú fiú nézett le rám...újra.
- Már megint te? - kérdezte nem túl kedvesen.
- Fogd be! Mrs Anderson dobozaiért jöttem - mondtam, közben smaragdzöld szemeibe néztem.
- Oké - vigyorodott el és az ajtófélfának dőlt.
- Esetleg idehoznád? - emeltem feljebb a hangom, mire a srác felnevetett. - Pukkadj meg! - kezemet a mellkasára helyeztem, majd tolni kezdtem.
- Hercegnő - fogta meg a csuklómat, és kissé megszorította, mire felszisszentem.
- Csak add ide azt a kibaszott dobozt - hangom hirtelen rekedtes lett. A göndör hajú fiú elengedte a kezem, majd mosolyogva hátra fordult.
- Gyere - biccentett a fejével én meg követtem őt, egyenesen a szobájáig. - Az ajtó előtt megállt és megvárt, mire mellé érek. - Itt van - nyitott be. Összesen három doboz volt bent. Beléptem, majd megemeltem az egyiket, de azonnal le is raktam.
- Ez nehéz - néztem a fiúra segítségkérően.
- Ja tudod szívesen segítenék, de tegnap leseggfejeztél, ma reggel meg pöcsfej lettem. De te nagyon erős lánynak tűnsz. Hajrá, édes - kacsintott, majd nézte, ahogy tovább küszködök.
- Ha nem lennél ennyire bunkó, talán nem mondtam volna ilyeneket - egyenesedtem ki, majd keresztbe fontam a karjaimat magam előtt.
- Én vagyok a bunkó? - Látszólag meglepődött, de azután elmosolyodott. - Na menj onnan - tolt félre, majd könnyedén felemelte az egyik dobozt. - Várj itt - mondta, majd leszaladt a lépcsőn.
Leültem az ágy szélére, majd vártam, hogy visszaérjen. Furcsa, nyomasztó érzés uralkodott át rajtam. Nem kéne itt lennem. Már a lépcső aljánál jártam, amikor szembetalálkoztam a göndör gyerekkel.
- Azt mondtam várj a szobámban - húzta fel az egyik szemöldökét.
- Na és? Nem szeretek egyedül várakozni idegenekre - vetettem oda.
- Harry - mondta vigyorogva, majd a kezét nyújtotta felém.
- Gwen - ráztam vele kezet. Na jó, lehet, hogy ez a srác annyira nem is bunkó. Vagy nem is tudom. Kedves, de amikor közel van hozzám, úgy érzem távol kell tőle maradnom.

Miután Harry segített áthozni a dobozokat, anyu kitalálta, hogy maradjon vacsorára, amit boldogan el is fogadott. Csöndben ültem az asztalnál és hallgattam anya meséjét. Hogy unalmas volt-e? Igen. Azt se tudom már, hogy miről beszélt.
- Gwen, kincsem. Kikísérnéd Harryt? - mosolygott rám anyu. Mivel nem akartam veszekedést szó nélkül indultam meg. Felkaptam a kabátomat és a bakancsomat, majd kinyitottam az ajtót és vártam Harryt.
- Kösz, hogy segítettél - mosolyodtam el.
- Hát igen. Jössz nekem egyel - kacsintott,  majd kinyitotta a kapunkat.
- Mire gondolsz? - ráncoltam össze a szemöldököm. Harry közelebb hajolt, egyenesen a fülemig.
- Azt hiszem mind a ketten tudjuk, hogy mire gondolok - suttogta. Szavai hallatán kirázott a hideg. Undorodva toltam el magamtól.
- Seggarc! - mondtam fintorogva. Harry csak nevetett, majd eltűnt a sötétben. Sértődötten sétáltam vissza a házba. Hogy lehet valaki ennyire gusztustalanul paraszt?

4 megjegyzés:

  1. Nagyon jo:) várom a következőt:)

    VálaszTörlés
  2. Szia !
    Nagyon vártam ám ezt a részt !!! Jót mulattam mikor mindennek elhordta Hary-t :)
    Még most is nevetek de nem tudom min... Mindegy ! Remekül írsz (énszerintem). Nem tudom jobban kifejezni magam mert most nincs olyan kedvem meg nem is tudnám. Annyira tetszett :) ♥ Nem tudok mást írni... Hamar hozd a következő részt !
    U.í.: És még annyi lenne, hogy próbálok minden részhez komizni :D
    Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Istenem! Nagyon szépen köszönöm! El sem tudok képzelni, hogy mennyire jól esik, amit írsz! Sietek, és még egyszer köszönöm! :DD
      Puszi, Crystal :)xx

      Törlés