Chapter; 23rd

Drága Olvasóim!
Nem tudom, hogy észrevettétek-e, de új fejléc van a blognak, amit MissMe készített. Én személy szerint imádom, szóval nagy köszönet neki! A résszel eléggé el vagyok maradva, de próbáltam a lehető leghosszabbra írni. Egyébként a blog túllépte a 11000 oldalmegtekintést. Amikor elkezdtem a történetet reménykedtem benne, hogy leszünk egy páran, de erre soha nem számítottam. És nem túlzok, ha azt mondom, hogy Ti vagytok a legjobb olvasók! Egyébként rájöttem valamire. Nekem az a 25 rész nagyon nem lesz elég, ezért kicsit meghosszabbítom a blogot, persze csak akkor, ha az nektek is megfelel. 30-35 részesre akarom, hogy tényleg minden klappoljon. Remélem nem baj. Ennyit akartam. Jó olvasást. Remélem most is lesz egy pár komi! :)xx

Gwendolyn O'Brien:
- Gwendolyn O'Brien! Megmagyaráznád, hogy mit csavarogtál tegnap a szomszéd gyerekkel? - anyu hangja vízhangozott az egész szobában. Fáradtan megdörzsöltem a szemem, és átfordultam a másik oldalamra. A takarót felhúztam egészen a nyakamig és úgy csináltam, mintha meg sem hallottam volna édesanyám ordítozását. Túl reggel volt még, és nem akartam veszekedést.
Hallottam, ahogy anya még az ajtóban pufog egy ideig, majd elhagyja a szobámat. Nem sokkal később vissza is jött. Megállt az ágyam szélénél, fél lábbal feltérdelt és a hajamat kezdte simogatni.
- Nem akarsz felkelni? - hangja ellágyult. Nyögtem egyet, mire anyuból előtört egy kis kuncogás. - Ettől majd felébredsz - mondta halkan. Leszállt az ágyról. Igazán csak akkor értettem meg, hogy mi is a terve, amikor valami hideget éreztem meg a mellkasomon. Szinte azonnal kiugrottam az ágyból. Hitetlenül néztem anyura, aki megállás nélkül nevetett.  Komolyan leöntött egy pohár vízzel?
- Öltözz fel. Finnék nemsokára itt lesznek - mosolygott, majd kisétált az ajtón, ezzel magamra hagyva a nagy szobában.
A találkozó! Hogy is felejthettem el?
Nagyot sóhajtva bementem a fürdőszobába, magammal véve pár ruhadarabot. Kiválasztottam a megfelelőt, ami egy elég szűk csőnadrágból és egy fekete-fehér mintás pólóból állt. Felhúztam hozzá a fekete Vans cipőmet, kifésültem a hajam, majd egy copfba kötöttem azt. Feltettem egy sminket. Elégedett mosollyal néztem bele a tükörbe. Mivel anyám újdonsült pasija bármelyik pillanatban megérkezhet, sietősen lementem a konyhába. Anyu sürgött-forgott körülöttem. Nem biztos, hogy ez a "közös reggelizés a jövendőbeli faterral" jó ötlet, de végül is nekem mindegy. Ők tudják, hogy mi a jó. Én majd legfeljebb elleszek a háttérben és hagyom őket.
- Mikor jön? - kérdezem álmosan. Hát, ha egész nap ilyen nyúzott leszek, akkor anyu nem sokra fog velem menni, de van egy olyan érzésem, hogy eléggé el lesz foglalva.
Szólásra nyitotta a száját, de megzavarta a csengő. Kedvesen elmosolyodott, majd ugrálva ment ajtót nyitni. Ez komolyan az én anyám? Mintha valaki kicserélte volna. Á, csak szerelmes.
Vigyorogva hallgattam, ahogy ez előszobában üdvözlik egymást, majd anyu beljebb invitálja. 
- Kicsikém, kijönnél egy kicsit? - anya hangja egész távolinak tűnt. Komótosan átsétáltam a nappaliba. Amint Finn meglátott felpattant a kanapéról.
- Biztosan te vagy Gwen. Anyukád már nagyon sokat mesélt rólad. A nevem Finn, bár gondolom tudod - kissé meglepett. Határozottan nem ilyenre számítottam. Az elképzeléseimben az szerepelt, hogy Finn egy idős ember, sörhassal, nagy szakállal és kopaszodó hajjal. Hát nagyon nem. Magas, sovány, jóképű, aki a harmincas évei végét tapossa.
- Nagyon örülök - vonakodva rázok vele kezet. Finn háta mögül egy fiú lép elő. Meglepő, hogy mennyire hasonlítanak. Finnek feltűnt, hogy erősen szuggerálom a srácot, ezért kissé arrébb húzódik és elém tolja.
- Nos, Gwen. Ő itt a fiam, Zed - na! Erről nem volt szó! Fia? Azt hiszem, hogy többet kéne beszélgetnem anyuval...
- Szia - mondtam halkan és megeresztettem felé egy szerény mosolyt, majd kinyújtottam felé a kezem, abban a reményben, hogy elfogadja, de csak nevetett rajtam. Összeráncolt szemöldökkel figyeltem. Mit tettem? Azért ennyire nem vicces, hogy próbálok jó fej lenni, de ez a seggfej csak röhög rajtam.
- Olyan aranyos vagy, de ha már a húgom leszel, akkor csináljuk így - mondta mosolyogva, majd kitárta előttem hosszú karjait és átölelt. Uh, az előbb seggfejt mondtam volna? Visszavonom! Zed egy irtó aranyos süti. Ja, olyan mint egy muffin. Furcsa ezt így kimondani, de az. Ő olyan örökké boldog, és semmin nem szomorkodik típus.
- Na akkor reggelizünk? - dörzsölte a tenyerét Finn.
Mosolyogva átsétáltunk a konyhába. Én Zed és anya között ültem, velem szemben pedig Finn foglalt helyet. Az asztal teli volt mindenféle finomsággal. Anyu ki tett magáért, legalább is a vendégeink ezt gondolják. Az igazság az, hogy minden a boltból való, előre elkészített. Anyu dolga, csak annyi volt, hogy meg kellett mikróznia.
- Ó, ne - sóhajtott fel mellettem fáradtan.
- Mi a probléma? - Finn szinte aggodalommal figyelte anyut.
- El fogyott a tej - magyarázta kétségbeesetten. - Gwen. Elugranál a boltba?
Ezt nem gondolja komolyan. Normál körülmények között simán rávágnám, hogy; Nem, de ez most más. Mivel aránylag jól nevelt és szófogadó vagyok természetesen belementem.
- Zed elkísérhetne - mondta hirtelen Finn, mikor már indulni készültem. Zed gyorsan felpattant és helyeslően bólintott.
- Persze. Szívesen - mosolygott. Olyan erőltetettnek tűnik az egész, persze nem is számítottam másra. Ez az első találkozás, így mindenki a kedvesebb énjét mutatja.

- Merre van a bolt? Totálisan el vagyok veszve itt. Nem ezen a környéken nőttem fel - mondta, miután kiértünk a kapun.
- Arra - fejemmel jobbra biccentettem, a kisbolt felé, ami úgy két sarokra van a házunktól. Komótosan sétáltunk egymás mellett. Az út nagy része csendben telt, ezért is lepődtem meg amikor megkérdezte:
- Nem akarok tolakodó lenni, de ki az a Harry?

8 megjegyzés:

  1. Siess a folytatáááásaaaaal nem bírom tovább elvonási tüneteim vannak asdasdasdasd :DD SIESS EMBER, SIESS!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te jó ég! :'D Oké, sietek ember, sietek! xdd Köszönöm, hogy írtál! És TÉNYLEG SIETEK! :DD
      Puszi, Crystal :D

      Törlés
  2. Szia! :) Tetszett a rész. Jó ötlet volt, hogy lesz egy testvére. Várom a kövit! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen. :3 Sietek vele, ígérem. :D
      Puszi, Crystal :)

      Törlés
  3. Wááá hosszabb leeesz..ezaz ezaz ezaaaz...van isteen!!:DD na most hogy kiörvendtem magam és lenyugodtaam..igen ezaaaz ezaaaz..na szóval...nagyon jó lett..honnan ismeri Harryt?? gyorsan köviit!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :D Juj. >< Köszönöm! Miért mondanám, el? Ez a lényeg! xdd Sietek :)
      Puszi, Crystal :)xx

      Törlés
    2. Szia !
      Régen nem írtam már.... Oh. Oh ? Oh ! Oh ?! Oh my god ! E... Ez hihetetlen ! Nem tudom mit is írjak !
      Kicsit lemaradtam és természetesen örülök neki, hogy hosszabb lesz a sztori :) (!!!) Hhm... Sok sejtésem lesz ezzel a gyerekkel és, hogy Harry nem fog örülni neki ! :D Jajj, de aranyosak lennének együtt ! Mármint, Harry-vel xĐ.... Öööö.... Jó lett a fejléc :3 Remélem hamar hallunk rólad !
      Dorcsi ♥

      Törlés
    3. Szia! :D
      Hát köszönöm! Természetesen vannak terveim ezzel a Zed-Gwen-Harry üggyel kapcsolatban, és ezért (is) kellett ez a hosszabbítás. :D
      Köszönöm, hogy írtál.:)
      Crystal :)

      Törlés