Chapter; 21st

Drága Olvasóim!
Egész kisregényt írhatnék arról, hogy miért nem hoztam előbb a rész. Se idő, se ihlet, se életkedv. Ebből állt az egész hetem. Olyan krumplinak érzem magam, hogy az valami borzalom. :'D Na jó. Nem igazán mondanám, hogy jó lett a rész. Főleg az eleje. Na az három napig írtam. Ezen kívül remélem, hogy tetszeni fog. Több, mint 9000 oldalmegtekintés, 43 feliratkozó. Majdnem elájultam, amikor megláttam. Nagyon szépen köszönöm! Csodálatosak vagytok, de tényleg! Imádlak titeket! Jó olvasást! :)xx
U.I.: Sokat gondolkodtam, hogy mikor, vagy éppen hogyan fejezzem be a blogot. Arra jutottam, hogy 25 részes lesz. Azaz még 4 rész és vége. Nem tudom, hogy ti, hogy vagytok vele, de nekem nagyon fog ez az egész hiányozni. Ti vagytok a legjobb olvasók! Szeretlek titeket!

Harry Styles:



Idegesen pillantottam Gwen-re. Próbáltam elkapni a tekintetét, de egyfolytában a cipője orrát bámulta. Már vagy tíz perce álldogálunk némán.Halkan felsóhajtottam, majd kezeimet zsebre vágtam.
- Szóval semmit - dünnyögtem sokkal inkább magamnak, mint az előttem álló barna hajú lánynak. Biccentettem egyet, végül visszasomfordáltam a motorhoz.
- Ez nem így van - hallottam meg mögülem Gwen vékony hangját. Lassan hátra fordultam. Melle alatt összekulcsolta karjait. Zavarodott tekintettel lépkedett felém. - Harry én érzek irántad valami, de nem tudom, hogy mi az. Még soha nem voltam szerelmes - ismerte be félénken. Tekintete oldalra tévedt. A világért sem akart rám nézni. Közelebb mentem hozzá. Kipirult arcát tenyerem közé fogtam.
- Sajnálom. Nem akartalak megbántani - mondtam, majd halvány puszit nyomtam az orra hegyére. Édesen felnevetett.
- Nem bántottál meg, csak... nem is tudom. Félek, hogy mi lesz. Félek, hogy beléd esek, aztán csalódnom kell. Én ezt nem akarom - nem sok kellett ahhoz, hogy elsírja magát, ezért gyorsan átöleltem őt. Fejét mellkasomba fúrta.
- Nem tudnám veled ezt tenni, ahhoz túl fontos vagy! - morogtam hajába. - Nem akarok semmit rád erőltetni.
- Szeretlek - suttogta halkan, miközben még jobban magához szorított. Ujjaimmal haját babráltam, elmosolyodtam hirtelen kijelentésén, majd megpusziltam a homlokát. Kezemet levezettem derekához.
- Menjünk vissza - homlokomat övének döntöttem, majd visszahúztam a motorhoz.

Idegbetegen csapkodtam összevissza a szobámban. Az agyam már szétrobbanni készült. Egyedül csak Gwen-re tudtam gondolni, meg arra, hogy egy idióta vagyok. Folyamatosan elszúrok mindent. Gwen most biztosan azt gondolja, hogy elment az eszem. Komolyan azt hittem, hogy lehet közöttünk valami? Ugyan. Ő sosem járna egy olyan fiúval, mint amilyen én vagyok. Elbasztam, és talán már soha nem tudom rendbe hozni.
Mikor már az összes mozdítható dolog a szoba közepén hevert szétverve, kezdtem lenyugodni. Átsomfordáltam a fürdőszobába. Megengedtem a csapot, majd bal kezemet alátartottam. Felszisszentem, ahogy a sebes részt érte a víz. Vöröslő víz árasztotta el a kézmosókagylót. Elzártam a vizet, majd hátamat a hideg csempének döntöttem. Sebes ujjperceimet bámultam. Talán mégis rossz ötlet volt földhöz vágni a széket. Baromira fáj a kezem!
Testemmel egyre lejjebb csúsztam a csempén. Összegörnyedve feküdtem a padlóra. Fáradt vagyok. Nincs erőm felkelni.
Halk hangokat hallottam az ajtó felől, majd kopogást az ajtón. A hang határozottan nem innen jött. Sokkal inkább a szobám felől.
- Itt vagy Styles? - Louis vékony hangja csapta meg a fülemet. Szememet szorosan behunytam.
- A fürdőben - szólaltam meg nem túl hangosan. Abban sem vagyok biztos, hogy hallotta. Hangosodó léptek, ajtócsapódás, újabb léptek. Ennyit hallottam. Szememet könnyfátyol borította, amitől nem láttam rendesen.
- Szent szar! Mi van veled? - térdelt le elém valaki. Louis volt. Kezét mellkasomra helyezte. - Jól vagy?
- Aha - bólogattam csalódottan. Louis elhúzta a száját, közben segített felülni. Fejemet a csempének támasztottam, míg ő velem szemben foglalt helyet. Lábait maga alá húzta.
- Mi történt? - kíváncsiskodott. Szám teljesen kiszáradt, ezért óvatosan kidugtam a nyelvem, hogy megnedvesítsem ajkaimat.
- Elbasztam, érted? Azt hittem, hogy bejövök neki, de nem. Nem szeret - fakadtam ki. Oké azért ilyen gyenge ne legyek már! Ő csak egy lány. Talány egy kicsit több. Hmm... Ezentúl úgy fogom hívni, hogy; a lány, akivel majdnem sikerült. Ja, majdnem.
- A szomszéd csaj? - fejével oldalra biccentett, Gwenék háza irányába.
- A szomszéd csaj - sóhajtottam fáradtan. Kezét vállamra helyezte, majd magához vont és átölelt. Halkan nevetni kezdett. Elhúzódtam tőle.
- A nőkkel csak a baj van. Kinek kellenek? - röhögött tovább, mire elmosolyodtam. - Kihevered. Mindig kihevered.
- De ő nem olyan, akit könnyen elfelejtek. Louis! Azt hiszem szerelmes vagyok - kétségbeesetten néztem fel rá. Kezét a szája elé kapta. Hirtelen kiegyenesedett.
- Biztos vagy benne? - komolyan nézett rám. Arcvonásai megkeményedtek. Csukladozva bólogattam.
- Össze kell jönnötök! - összeráncolt szemöldökkel néztem fel rá.
- He? Most mondtad, hogy ki fogom heverni - magyaráztam gondterhelten.
- Ja, de ez már komoly. Még soha nem voltál szerelmes! Ez egy fordulópont az életedben! - megragadta a vállamat és rázogatni kezdett. Ijedten ugrottam hátra. Louis tekintete több volt, mint eszelős.
- Louis hagyd abba! - kértem nem túl nagy sikerrel.
- Ugyan! Még csak most kezdtem - kacsintott, majd elnevette magát. Na remek. Ennek tervei vannak, és én is közte vagyok. Ebből semmi jó nem fog kisülni.

2 megjegyzés:

  1. Ha nem happy end lesz a vége megkeresleek!!!:DD ééés nyeekk...na jo vicc volt..nincs kedvem keresni és utazni..xd na jó a részhez annyit hogy...öööö soroljam?? oké sorolom..csodás izgi aranyos édes stb.stb...nagyon fog hiányozni a blog..egyik kedvencem...el ne felejtsd : HAPPY END!!!! ez kötelezőő!!:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kezdek félni tőled! ._. Happy End. Oké. Meg van jegyezve. De a vége már úgy is el van tervezve, szóval xdd És olyan rohadt aranyos vagy! *.*
      Puszi, Crystal :DDxx

      Törlés