Chapter; 1st

Sziasztok! Mindig nagy örömmel tölt el az, amikor elkezdek egy új blogot. Remélem örömmel olvassátok, és tetszeni fog maga a történet. Jól esne, ha néhányan feliratkoznának vagy kommentelnének. Jó olvasást!

 Gwendolyn O'Brien

 Csupasz lábaimmal lassan haladtam a hosszú folyosón. Az egyre hangosodó zaj felé vettem az irányt. Az ajtó előtt belebújtam a fekete színű bakancsomba, felvettem a szürke kabátomat, majd kiléptem az ajtón. Hideg volt, a hó is hullani kezdet. Nem csoda, hisz már november vége van.
Érdeklődve néztem a keskeny utcára. A lámpák halványan világították meg az utat, így nem sok mindent láttam. Kivéve azt a két világos fényt a szomszéd háznál. Egy motor állt ott, és mellette még vagy három autó. Kimentem a kapunk elé. Kíváncsian néztem körbe. Miután a sípoló hang újra felerősödött, elhatároztam, hogy utána járok mi is történik itt. Kabátomat összébb húztam magamon, majd a szomszédhoz igyekeztem, ahol egy idős néni, Mrs Anderson lakik. A kapu nyitva volt, így nem kellett csengetnem, viszont az ajtó előtt megálltam, és háromszor bekopogtam. Az ajtó kivágódott előttem, én meg egy lépést hátra léptem. Egy magas, göndör hajú fiú állt előttem.
- Mi van? - kérdezte szemrebbenés nélkül. Ez kedves, mondhatom. A fiú végignézett rajtam, majd mosolyra húzta a száját. Jó, elismerem, nem a lehetek valami lélegzetelállító, amikor fél egykor kócosan, sápadt arccal, pizsamába, bakancsba kopogtatok be egy házba, de szeretnék aludni!
- Ki kapcsolnád a sípolást? - kérdeztem idegesen, mire a fiú az ajtófélfának támaszkodva vigyorgott le rám.
- Nem - nevetett fel, majd bevágta az ajtót. Tátott szájjal, hitetlenkedve álltam ott, majd újra bekopogtam. Kinyílt az ajtó és újra a göndör fiú nézett le rám.
- Akkor mondom másképp! - kezdtem bele, majd hajamat a fülem mögé tűrtem. - Kapcsold ki az a szart, most! - a fiú elmosolyodott, így én is azt tettem.
- Hogy mondod? - lépett hozzám közelebb. Automatikusan hátrálni kezdtem. - Na figyelj ide, hercegnő. Most visszamész a te kis kastélyodba - fejével a házunk felé biccentett - és hagyod, hogy kibulizzuk magunkat, érted? - tekintetéből áradt a düh. Azt meg már meg se említem, hogy mennyire alkohol szaga volt a leheletének. Sértődötten fordultam meg, majd hagytam el Mrs Anderson házát. A kapunál még visszanéztem. A srác még ugyan ott állt és engem nézett. Smaragdzöld szemei szinte világítottak a sötétben.
- Seggfej - dühöngtem halkan, majd a házunk felé vettem az irányt. Idegesen nyitottam ki az ajtót. Lerángattam magamról a kabátomat. Lábujjhegyre álltam, hogy elérjem a fogast, majd felakasztottam a szürke kabátom. A bakancsomat csak bevágtam a sarokba, majd az emeletre rohantam. Becsuktam a szobám ajtaját, majd az ágyra ugrottam. Fejemre húztam a párnát és próbáltam elaludni.

Reggel álmosan ébredtem. Ásítva sétáltam át a fürdőszobába. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd lementem a konyhába, ahol anyu a reggeli kávéját itta.
- Jó reggelt - ásítottam egy nagyot. Megdörzsöltem az arcom, majd leültem az asztalhoz.
- Nem aludtál sokat, ugye? - mosolygott rám anyu, mire megráztam a fejem.
- Na megyek, mert elkések - álltam fel és az előszoba felé indultam. Felvettem a bakancsom, magamra aggattam a kabátom és a fejemre húztam a macis sapkám. Hátamra vettem a táskám, majd kiléptem a hideg levegőre. A hó reggelre már elolvadt, így minden sáros és latyakos volt. Elővettem a telefonomat, ami megállás nélkül csipogott. Üzenetem jött. Nem gondoltam túl fontosnak, ezért lezártam a telefonomat, majd visszaraktam a zsebembe. Hirtelen valami keményet éreztem a mellkasomnál. Pár másodperccel később már a földön feküdtem.
- Mi a szar? - hallottam meg egy hangot, mire felnéztem. Jaj ne! Ő az a srác, aki tegnap rám vágta az ajtót.  - Ó, te vagy az hercegnő? - vigyorgott rám, majd kezét nyújtotta felém. Nem, nem fogok tőle segítséget kérni! Ellöktem magamtól a kezét, majd egyedül feltápászkodtam a hideg földről. - Ez most rosszulesett. Csak segíteni akartam - mosolygott, vagyis inkább rám vicsorított.
- Hagyj békén! - figyelmeztettem.
- Nem kell egy fuvar? El fogsz késni - Magyarázta, közben a motor felé biccentett.
- Nem, kösz. Oda találok egyedül is - Mondtam, majd megigazítottam a sapkámat és elsétáltam mellette.