Visszatértem!

Igen-igen, jól látjátok; Crystal visszatért. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy akkor most újra elkezdjek-e írni, vagy se, de egy próbát megér, nem igaz? Szóval bele kezdtem egy új blogba, ami az Unbreakable címet kapta. Ez kicsit más, mint a többi blogom. a főszerepben Luke Brooks áll, a Janoskians egyik tagja. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. (Van itt egyáltalán olyan, aki látni fogja ezt a bejegyzést? o.o) na mindegy. :'D  Jó olvasást!
Imádom az olvasóimat! Ti vagytok a legjobbak, kis húsgombócaim! <3

BLOG: UNBREAKABLE

Millió puszi és ölelés; CrystalR

Írói utószó

Drága Olvasóim!

Nem olyan régen raktam ki a 30 - vagyis az utolsó - részt. Úgy tűnik, hogy ez lesz az utoldó bejegyzés, szóval hivatalosan is vége. Olyan szörnyű ezt leírni. Nem akarom, hogy vége legyen. Annyira a részemmé vált már... Borzasztóan hiányozni fog, hogy nem írhatok több Reload részt. De ezt el kell fogadnom. Remélem, hogy azért ti élveztétek olvasni.

Köszönetnyilvánítás

Köszönöm az anyukámnak aki végig támogatott ebben... dehogy csak viccelek. Anya nem is tudotta blogról. Igazából az egészet csak nektek köszönhetem. Ha ti nem vagytok, akor ez a blog nem járna ott, ahol most van. Szóval hatalmas köszönet az összes olvasómnak, minden egyes oldalmegtekintésért, felíratkozásért, kommentért, pipáért. Ti vagytok a legjobbak! Imádlak titeket! ♥

Statisztika

Az első rész közzététele óta nagyon sok dolog történt, ezért is szeretném veletek megosztani a blog satisztikáját.

Jelenleg:
183 komment
22518 oldalmegtekintés
34 bejegyzés
55 rendszeres olvasó
557 pipa

Magyarázkodás

Sokmindenkinek nem tetszett az, hogy ritkán jönnek a részek, és akkor is rövidek. Nos eleinte a suli miatt volt. Sokat ellett tanulnom, mivel közeledett a pályaválasztás. (Egyébként felvettek oda, ahova jelentkeztem. Fuck yeah) Azután kiderült, hogy van egy kis... egészségügyi problémám. Emiatt be kellett járnom Gyulára a kórházba. Volt, hogy több napig is ott kellett maradnom és esélyem se volt írni. Szeptembertől pedig új suli. Kollégista leszek és még én se tudom, hogy mennyi szabadidőm lesz...

A továbbiakban...

Itt inkább a blogjaimra gondoltam. Ameddig meg nem szokom az új sulit nem biztos, hogy tudok mással is foglalkozni. Pár hétig még nem szeretnék semmi újba belekezdeni. Vannak ötleteim új történetekhez, amit itt meg is tekinthettek: Crystal blogjai ezeket mindenképpen el szeretném majd kezdeni valamikor. Szeretek írni és nem akarom abbahagyni! Szóval remélem, hogy lesznek még olyan történetek, amiket tőlem tudtok majd olvasni! :)

( . . . )

Imádlak titeket! Ti vagytok a legjobb olvasók! Szeretlek titeket!
Millió puszi és ölelés; Crystal Reed

2014. augusztus 26

Chapter; 30th

Hey!

Hát eljött ez a nap is. Vége. Még leírni is szörnyű. Utolsó rész, de nem az utolsó bejegyzés. Szeretnék még egy Írói utószó-t írni. (Megmagyarázok benne egy pár dolgot. Remélem így meg tudjátok érteni, hogy miért tartott ilyen sokáig, mire végre be tudtam fejezni.) Szóval akkor ide nem is írnék többet, csupán annyit, hogy jó olvasást! ♥ 

Barbi és Harry olyan cuki ezen a képen. :3

  Gwendolyn O'Brien

Zed szerint el kellene beszélgetnem anyával erröl az egész dologról. Tudtam, hogy igaza van, de valahogy nem megy. Tudom, hogy nem bírja Harryt és, ha elmondom neki, hogy elég közel kerültünk egymáshoz, biztos kiakad. Vagy megpofoz, megint. Oké, nem hiszem, hogy odáig eljutnánk.
- Régebben bírt engem. Tudod, amikor dobozokat pakolásztunk. - mosolyodott el Harry, miközben felidézte a régi, közös emlékeket.
- Hú, de utáltalak akkor - kuncogtam halkan, majd átkaroltam az oldalát. Harry szobájában ültünk, az ágyon. Nem sokszor voltam itt.
- Nem is utáltál. Tudom, hogy már akkor is szerelmes voltál belém - Pasik, pff. Túl nagy az arcuk.
- Nem. Egy idegesitő pöcsnek tartottalak. - akkor még tényleg így id gondoltam, de mára ez megváltozott. Olyan furcsa már a gondolat is, de szeretem őt.
Egy kicsit még veszekettünk, hogy ki szeretett előbb kit, de a végén megegyeztünk abban, hogy egyszerre szerettük meg egymást. Így fair. Mellesleg nem fogom neki bevallani, hogy már a kezdetektől odáig voltam érte. Elvégre rám vágta az ajtót, na meg nem fogom elveszteni az önbecsülésemet.
Mikor leértünk a nappaliba Niall és Louis a kanapén ültek. Egész jól kijövök velük, főleg most, mikor egyre többet találkozok velük Harry miatt.
- Gwen segíts! - nyüszített Niall, amikor Lou ráugrott és verekedni kezdtek. Harry megfogta a vállamat és egészen az ajtóig tolt, miközben azt suttogta nekem, hogy ne nézz hátra, csak menj! 
- Idióták - rázta a fejét mosolyogva. - Hova szeretnél menni?
Apró grimaszt vágtam, majd fejemmel a házunk felé sandítottam. Harry kicsit lefagyott és talán le is fehéredett.
- Most? - kérdezte meglepetten.
- Fin és Zed nálunk van. Nagy bajod nem eshet - magyaráztam.
- Ó, kösz. Ez aztán nagyon megnyugtat.
- Ne csináld már ezt. Ő csak az anyám. Nála jóval erősebb emberekkel is elbántál már.
- Jó, de... - nem igazán tudott rá mit mondani. Megfogtam a kezét és húzni kezdtem magam után.
Nem tudom, hogy hirtelen honnan jött ez a bátorság, de el kell neki mondanom. Most.

- Anyu! Megjöttünk! - kiáltottam, majd lekínoztam magamról a cípőmet és szokásomhoz híven a sarokba löktem azokat.
Zed feje bukkant fel előttünk.
- Mit csinálsz? - suttogott.
- Szerinted? - kérdeztem, mintha ez nem lenne egyértelmű. - Hol van anya?
Fejével a konyha felé bökött. - Apu most nincs itt.
Megértően bólintottam, majd behúztam Harryt a konyhába. A bátorságom kezd elszállni, szóval gyorsan kell cselekednem.
Mikor beértünk anyu a mosgató felett görnyedt. Hosszú barna haját lófarokban hordta.
- Anya... - mondtam halkan, mire mosolyogva megfordult. Még akkor is mosolygott, amikor meglátta, hogy Harryvel vagyok. - Beszélnünk kell.
Vízes kezét megtörölte egy konyharuhában, majd leült velem szemben az asztalhoz. - Miről?
Harry póker arccal nézett rá. - Rólam és Gwenről - válaszolta egyszerűen. Anya bólintott egy amolyan akkor halljam stílusban.
Erőt vettem magamon.
- Az a helyzet, hogy és és Harry... - megakadtam. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de ez így még cikibb, mint gondoltam.
- Járnak - Zed tolta be a fejét a konyha ajtaján. Hirtelen oda kaptuk a fejünket. Megölöm!
- Tessék? - anyu zavartan mocorogni kezdett a széken.
- Gwen és Hazz. Járnak - Hazz? Jobb nevet nem tudott volna kitalálni? Egyáltalán minek is jött ide? Ezt én akartam elmondani!
Anya rám nézett, mire csak helyeslően bólintottam.
- Ó, oké. - Mi? Oké? Ennyi? Ezt nem hiszem el. Ettől féltem ennyira? Nem is érdekli.
Harry csodálkozva nézett rám.
- Nem zavar? - kérdeztem. Anya mosolyogva megrázta a fejét.
- A lányom boldog és nekem csak ez számít. - lehidalok. Anyám jobb fej, mint hittem. - Kértek levest?

Kaja után a szobámba mentünk. Harry végigfeküdt az ágyamon én meg mellé.
- Annyira nem is volt gáz. Komolyan azt hittem, hogy anyukád fogja kirobbantani a harmadik világháborút aztért, mert összejöttünk. Teljesen korrekt volt. A lánya boldog, így ő is az. - mosolygott Harry. Van egy olyan érzésem, hogy még ő sem tudta felfogni, hogy mi történt. Ezért kellett titkolóznunk? Tudom, hogy ezt az egészet Zednek köszönhetem. Biztosra veszem, hogy előtte elbeszélgettek anyuval. Harry nem rossz srác. Sőt kifejezetten jó hatással van rám.
- Akkor mégis csak Happy End lesz? - kérdeztem moslyogva.
- Tegük azzá - kacsintott, majd az egész testével rám mászott és vadul megcsókolt. 

Chapter; 29th

Hello!

Sajnálom, hogy ilyen későn érkeztem az új résszel. Tudom, hogy rövid és nem történik benne semmi érdekes, de nagyon elhúzódott a nyaralás meg voltak egyéb problémáim is. A történetet szeretném befejezni még suli kezdés előtt, szóval a jövő héten jön az utolsó rész, amit azért megpróbálok érdekesre írni, hiszen az mégis csak az utolsó. És...ennyi. Jó olvasást! xx

Gwendolyn O'Brien

Másnap reggel későn keltem. A szekrényemen lévő órára pillantottam, ami fél tízenegyet mutatott. Csalódotsággal töltött el, hogy Harry már nem feküdt mellettem. Sóhajtva kiszálltam az ágyból, majd a szekrényem felé indultam, hogy felöltözhessek.

- Reggelt, Zed - köszöntem oda a kanapén ülő fiúnak. Szemeim hirtelen hágra nyíltak és megtorpantam. - Te meg mi a szart csinálsz itt?
- Itt aludtam - motyogta álmos hangon. - Ahogy Harry is, ugye?
Azt hiszem, hogy a szívem kihagyott egy ütemet. Talán levegőt sem vettem pár másodpercig. Tudja.
- Ehm...
- Nyugi. Nem mondom el anyukádnak. Totál kiborulna. Nem akarom, hogy veszekedjetek.
- Köszönöm - mosolyodtam el halványan és lehuppantam mellé a kanapéra. Fejemet a vállának döntöttem. - Honnan tudtad, hogy itt volt Harry?
- Úgy fél hat fele felkeltem, mert hangokat hallottam lentről. Szóval megnéztem, hogy ki az. Harry volt. Éppen az ajtót akarta kirugni, de mivel tudom, hogy anyukád hova szokta rakni a kulcsokat, kiengedtem. - magyarázta mosolyogva. - Egyébként most akkor mi van köztetek?
- Hát... ehm. Nos azt hiszem, hogy járunk.
- Azt hiszed? Ezt meg hogy érted? - alsó ajkamat harapdáltam. Nem vagyok ahoz szokva, hogy bárki is a magánéletemről kérdezgessen.
- Oké, járunk, csak még olyan friss ez az egész. - magyaráztam halkan. Zed mosolyogni kezdett.
- Szerelmes vagy? - meglepődtem, hogy ezt kérdezte.
- Azt hiszem - éreztem, ahogy az arcomba szökik a vér. Szégyenlősen borultam rá Zedre, mire ő csak nevetni kezdett.  - El kéne mondanom anyunak - húztam el a számat.
Eldöntöttem, hogy amint anyu lejön az emeletről elmondom neki. Ez így gondolatban nem is olyan nehéz, mégsem voltam rá képes. Láttam, ahogy Finnel kéz a kézben sétálgatnak. Nem akartam elrontani ezt a boldognak induló napot. Majd holnap...
Addig is Zeddel karöltve elsétáltunk a boltba. Oké, igazából mind a ketten zsebredugoptt kézzel sétáltunk, de ez csak mellékes. Út közben faggatott még ezzel a Harrys üggyel én meg természetesen válaszoltam rá.
- Tulajdonképpen örülök, hogy a húgom leszel - váltott témát. Hirtelen boldogság öntött el belülről. Zed kedvel. Igazán kedvel.
- Én pedig örülök, hogy a bátyám leszel - köktem oldalba. Mosolygott, majd jobb karjával átkarolt.

!!!

Srácok! Nyaralok! Ez így elég tömör, de a lényeg benne van. Szóval rész azért nincs, mert családi nyaraláson vagyok. Figalmam sincs, hogy mikor érek majd haza. Innen azért nem akarok írni részt, mert ez mégis csak egy nyaralás, én meg élvezni akarom minden egyes pillanatát, nem pedig a gép előtt görnyedni. Igazából csak szólni szerettem volna, hogy lesz rész meghatározatlan időn belül. Addig is gyűljenek a kommentek az előző részhez, mert imádom őket olvasni.
Kellemes nyarat mindenkinek! Remélem, hogy ti is ugyan úgy élvezitek a szünetet, mint én.
Sziasztok! :DDxx

Chapter; 28th

Sziasztok!
Kis késéssel, de itt a 28. rész. Uh, remélem vártátok. Szeretném, ha kapnék pár kommentet, mert az utóbbi időben nem igazán jönnek... Srácom már csak 2 rész! Az nagyon nem sok!
Gyorsan írtam, így előfordulhat benne helyeírási hiba. Ha van benne, akkor szóljatok!
Jó olvasást! :)xx
U.I.: Klaudi itt az igért rész! Csak miattad írtam. (vagyis írtuk egy barátommal) Remélem tetszik. >< 

Kipirult arccal szálltam ki a tusolóalól. Világos kék tölölközőmet magam köré csavartam, így mentem vissza a szobámba. Gyorsan áttöröltem magam, majd a törölközőmet a fotelemre terítettem. A szekrényem felé indultam, hogy kivegyek belőle egy tiszta pizsamát, ám egy ezős kéz a csípőmre tapadt és magához vont. Kissé megilyedtem, de aztán felismertem azt a lágy, rekedtes hangot.
- Isteni műsor volt, hercegnőm. - Harry a csípőjét az enyémnek toltam, így érezhettem, hogy teljesen felizgult. Mély sóhaj hagyta el a számat. Hatalmas kezei a hasamra vándoroltak, ekkor kipattant a szemem és ekkor jött a felismerés; teljesen pucér vagyok.
A törölközőmhöz fuottam és olyan gyorsan takartam el magam Harry kíváncsi szemei elől, amennyire csak tudtam.
- Na! - sértődött fejet próbált vágni, de végül elnevette magát.
- Hogy jutottál be? Az ajtó zárva van. - Nagyon remélem, hogy nem törte be az ajtót, megint.
- Ja, de az ablak nyitva volt.  - fejével az ablakom felé biccentett, miközben kajánul vigyorgott. - Így nem kell találkoznom az anyukáddal. Szinte látom magam előtt a fejét, amikor meglát engem.
Halkan felkuncogtam.
Harry tekintete elsötétült, ahogy mellém lépett. Hosszú ujjaival a törülközőm alá nyúlt és a fenekemet markolászta, közben vadul megtámadta a számat. Alig hagyott levegőhöz jutni, úgy kellett eltolnom magamtól, de szorításán nem lazított.
Karjaimat nyaka köré fontam, és próbáltam arcom a vállába fúrni. Észre se vettem egészen eddig, hogy min ügyködött, de mikor ez egyetlen testemet fedő anyag helyett Harry karjait éreztem mindenhol. Kissé megilyedtem, de nem szóltam érte.
Felkapott a karjaiba, majd az ágyra dobott és elkezdett vetkőzni. Volt benne valami nem Harry-s, aminek köszönhetően kisértetiesnek tűnt.
Feszülő gatyájától szabadult meg először, csak utána jött a zokni és a póló. Mindezt felkönyökölve néztem végig.
Gyorsan lemászott az ágyról és a farmerjához lépett. Előhúzott egy óvszert és magára görgette azt.
Térdemre tette két kezét és szétfeszítette a lábaim. Rám mászott és vadul csókolta a hasam, aztán a melleimhez érve fogaival húzott egyet a mellbimbómon. Halk nyögés szakadt ki belőlem. A kulcscsontomat nyalta végig. A levegőt egyre szaporábban vettem, fejem oldalra fordítottam, szabad utat adva neki a fő gyengémhez. A nyakam puha bőrét kezdte szívni és gyengéden harapdálta.
- Nedvesedsz már? - morogta a számba. Kissé meglepődtem a kérdésén.
Válaszul az alsó ajkába haraptam, mire mosolyogni kezdett, így csókolóztunk tovább. Hajába túrtam és egy darabig ott is tartottam a kerem.
Éreztem, ahogy mellkasát az enyémnek nyomja és a merevedése kissé nyomja a combom. Minthe egyre gondoltunk volna; lassan tolta magát belém.
Rákészültem az első lökésre, az alattam lévő puha, szürke takarót markoltam, de még mindig az ajkaimat kényesztette nyelvével. Kétségbeesetten kereste a kezem, mikor rátalált szorosan rákulcsolta ujjait.
Lassan, ütemesen kezdett mozogni bennem. Élesen fújtam ki a levegőt. Arcomat a vállába fúrtam. Szívverésem felgyorsult. Izzadt testünk egymáshoz tapadt. Harry gyorsított a tempón, fejemet hátra vetettem. Mind a ketten hatalmasakat nyögtünk.
- Szeretlek, Gwen - nyögte a számba. Éreztem, ahogy Harry férfiassága rázkódni kezd bennem.
- Én is szeretlek, Harry - sikoltottam, miközben engem is hatalmába kerített az orgazmus.

- El kéne mondanunk neki - suttogta Harry, miközben hátulról ölelt. Már mind a ketten fel voltunk öltözve és csak feküdtünk az ágyon egymáshoz bújva. Ujjait összekulcsolta az enyémmel, így mosolygott le rám.
- Aha, vagy tovább titkolózhatnánk - ötleteltem tovább. Hangosan felsóhajtott.
- Egyszer úgy is megtudja.
- Tudom.
Nehéz lenne anyuval erről beszélni, de meg kell tennem. Holnap beszélek vele, de most ki szeretném élvezni, hogy itt van velem Harry.
- Szeretnéd, hogy én is ott legyek, amikor elmondod neki? - kérdezte, közben egy cuppanós puszit adott a szám sarkába.
- Aha, de hozz valami védőfelszerelést, oké? - viccelődtem, mire felnevetett.
- Anyukád egy nehéz eset, ennek ellenére kedvelem őt.
- Tényleg? - csodálkoztam.
- Nem. - röhögött fel. - De egyszer talán elfogad. - mosolygot. Visszamosolyogtam rá.
- Itt maradsz estére? - kérdeztem szerényen. Gondolkodás nélül rábólintott.
Elhelyeztkedtünk az ágyon, majd betakaróztunk. Harry mellkasára feküldtem, így aludtunk el aznap este. 

Chapter; 27th

Sziasztok!

Mindenek előtt szeretném az elnézéseteket kérni, amiért sokáig nem volt rész. Magyarázkodhatnék mindenféle szarságra hivatkozva, de nem. Egyszerűen csak nem volt kedvem írnom, azt meg nem akartam, hogy egy hülye, semmitmondó részt hozza netek, ezért is hanyagoltam annyira a blogot. Remélem, hogy nem haragszotok rám.
A részről csak annyit, hogy rövid, mint mindig. (Soha nem fogok tudni hosszút írni. Nemtom' miért, de nem megy.) A következő rész pedig jövőhéten érkezik. Ja, és csak úgy felhívnám a figyelmeteket arra, hogy még 3 rész és vége!
Igazából csak ennyi lenne. Jó olvasást nyuszipamacsok! (Oh, God. Ezt többet nem használom. :'D)
U.I.: Ha van benne valami helyesírási hiba, akkor szóljatok és azonnal javítom! :)xx

Gwendolyn O'Brien

Görcsösen álldogáltam egyyik lábamról a másikra, miközben arra vártam, hogy Harry végre kinyissa azt a rohadt ajtót. Azt ugyan gondoltam, hogy most nagyon nem én vagyok a kedvence, de muszály bocsánatot kérnem. Újra bekopogtam - ebben az öt percben leglább hatvanadjára - mire csak halk szitkozódást kaptam.
- Harry, kérlek. Beszélnünk kell. Sajnálom, amit mondtam. Én... nem is tudom miért tettem - kezdtem mélyenszántó bocsánatkérésemet, ami lássuk be annyit ért mint egy darab kutyapiszok a fűben. De valami hatása mégis volt, ugyanis az ajtó kivágódott előttem, én meg egy lépést hátra léptem. Harry lángoló tekintettel nézett le rám.
Valahogy az első találkozásunk jutott az eszembe. Ugyan azzal a kemény, ellenszenves arccal nézett, mint akkor este, amikor konkrétan kidobott a házból.
- Mi van? - ugyan az a kérdés. Annyira meglepődtem, hogy még lélegezni is elfelejtettem. Most az a rész jönne, hogy elkezdenénk veszekedni, aztán durva szavakkal elküldene valahova, azonban én ezt nem akarom. Hirtelen ötlettől vezérelve elé léptem és átöleltem a derekát. Legalább annyira meg volt lepődve, mint én.
- Szeretlek - és kimondtam, amit már annyira, de annyira ki akartam mondani. Éreztem, ahogy kezeit a hátamra csúsztatja. Éljen a boldogság!
- Én is, te ütődött - azt hiszem, hogy ez a megbocsátás egyik igen aranyos jele.
- Harry, én tényleg nem akartalak megbántani azzal, amit mondtam. Tényleg nem tudom, hogy mi ütött belém, de olyan rossz volt nézni, ahogyan lecsukatod a saját apádat. Hirtelen féltékeny lettem, mert nekem soha nem volt, neked pedig itt van, de utálod őt. Tényleg megvan minden okod, hogy utáld, de ez nekem akkor is szarul esett. Igen, valószínűleg teljes mértékben megkergültem,a miért ezt mondom, de... ő akkor is az apád. Jó, tényleg nagyob seggfej, mint te és talán rossz ember... - nem tudtam befejezni, mert Harry ajka az enyémre tapadt. Erősen csókolt, de közben nagyon szenvedélyes is volt. Tudjátok, ez olyan csók volt, amitől a térded reszketni kezd és csak imátkozól, hogy ne ájulj el közben. Mielőtt az ájulás bekövetkezhetett volna Harry elhúzódott tőlem, majd mosolyogva nézett rám.
- Gwen, már bocs, de kibaszott sokat beszélsz - érződött a hangján a pimaszság, ami csak még szexibbé tette őt. Halkan felnevettem.
- Akkor megbocsátasz? - kérdeztem reménykedve. Harry keze a hátamról a derekamra csusszant. Szorosan magához ölelt.
- Aha. Egy feltétellel - nézett rám komolyan.
Alsó ajkamat beharaptam, tenyerem izzadni kezdtett.
- Legyél a barátnőm.

Eddig nem igazán tudtam, hogy mi is ez a dolog kettőnk között. Több, mint barátság, de nem szerelem. Legalább is ezt gondoltam. Nem, valójában ez nem így van. Valahol belül, mélyen mindig is éreztem valamit Harry iránt. Valami erőset és megmagyarázhatatlant, ami már akkor kialakult bennem, amikor rámvégta az ajtót. Elképesztő, hogy ez az érzés nála is megvan. Legyél a barátnőm. Ez az egy mondat ismétlődik a fejemben már napok óta. Azóta úgymond együtt vagyunk. Eddig nem igazán volt komoly kapcsolatom. Sőt. Eddig semmilyen kapcsolatom nem volt. 

Őszintén szólva többre számítottam. Ugyan még csak három nap telt el, de azt hittem, hogy... Tulajdon képpen mit is hittem? Minden nap találkozunk, beszélgetünk, megölel, puszit ad az arcomra. Mint eddig. Mégis érzem, hogy több minden van ebben a kapcsolatban. Szeretem, és végre volt annyi bátorságom, hogy ki tudtam előtte mondani. És ami még jobb az az, hogy ő is szeret engem. Az meg más kérdés, hogy anyunak mikor kéne elmondani, hogy végre van egy barátom. Azt hiszem örülni fog neki. Azután pedig elmondom neki, hogy az a bizonyos fiú Harry. Azt hiszem, hogy kezdek félni...